Újra ébred éjjel! Elrontottam valamit?

Sokan abban a hitben élnek, hogy a kisbabák születésüktől fogva egyre többet esznek egyre ritkábban, és egyre hosszabban alszanak éjjel. Csak néhány hónapot kell átvészelni. Aztán kiderül, hogy ez nem így van…

A legtöbb baba az első hetekben akár háromszor is ébred éjjel, majd beköszönt egy békésebb korszak, hat-hét órát is alszik egyben. Nappal is kiegyensúlyozott, jól megvan apával, nagyival, sőt a szomszéd nénivel is, ha rövid időre lepasszolja anya. Az ember hajlamos ilyenkor hátradőlni, hogy remek, jól nevelem a gyerekemet, mennyire kiegyensúlyozott minden. Aztán jön a fordulat: újra ébred éjjel, nem is egyszer, bőg, ha egy kicsit is eltávolodik tőle az édesanyja, nem fogadja el idegen felnőttek babusgatását. Minden borul. Az anya pedig kérdezgeti: mit rontottam el?

A baba világa

Az újszülöttnek nagyon eltérően működnek az érzékszervei a felnőttekétől. A szaglásuk kiváló, a bőrük érzékeny, a hallásuk fejlett, de még nem differenciálja a hangokat, ezt meg kell tanulniuk. A látásuk viszont csapnivaló – mármint felnőtt szemmel nézve. Kevés dolgot látnak élesen, nem tudnak sokáig fókuszálni, a nagyon erős kontrasztok segítenek nekik a tájékozódásban.  Mivel a baba számára a természetes állapot az anyukája testközelsége, sokkal kifinomultabb látásra igazából nincs is szüksége. (Ha valakihez hozzábújunk, azt általában nem nézegetjük, viszont érezzük melegét, illatát, hangjait.) Ha letesszük a kisbabát, egyelőre nagyon kevés dolgot tud látás útján elkülöníteni a környezetéből. Majd a helyzet rohamosan változik. Mondhatnánk azt, hogy napról napra új világ veszi körül, ahogy fejlődik.  Közben okosodik is. Ösztönösen tudja, hogy a sírással vagy mosolygással, gőgicséléssel maga mellett tudja tartani a számára biztonságot adó felnőtteket.  Kezdetben.  Aztán ez a nap mint nap megújuló világ, és a megszerzett tapasztalatok kezdik megerősíteni, hogy nem olyan egyszerű az élet, mint gondolná. Közben arra is rájön, hogy ő maga hatással van a környezetére, ha valamit megérint, az a valami megmozdul, ha hasra fordul, körül tud nézni, új perspektívából lát mindent. Ha kúszni kezd, meg tud közelíteni dolgokat. És itt a nagy fordulat. Ő maga helyet tud változtatni, és neki kell döntenie arról, hogy merre menjen!

Vonz és taszít a szabadság

Mivel a baba alapjában arra van kitalálva, hogy rohamosan okosodjon, fejlődjön, megismerje környezetét, a távolság szinte vonzza őt, mindenhova el akar jutni. Ezzel együtt azt is felismeri, hogy az anyukája nincs vele összekötve. Hogy anya is elmehet tőle, nem csak ő anyától. Elképesztő konfliktus keletkezik. Vonzza a szabadság, és vonzza az anyaöl biztonsága. Mit tehet? Küzd belül, és tudtára adja a környezetének is. Elkezd „vigyázni” az anyukájára. Folyton rajta lóg, együtt akar lenni vele, éjjel többször is ébred, hogy biztosítsa azt a közelséget, összeolvadást, ami megnyugtatja őt. Apa, szomszéd néni, nagyi egy darabig szóba sem jöhet!
A baba tehát nem elromlott, hanem igenis nagyon jól működik. A szeparációs szorongás azt bizonyítja, hogy „felsőbb osztályba lépett”, fejlődik, és normális konfliktust él át.

Mindenki másképp

Vannak babák, akiket ez a korszak (6-9 hónapos korban) jobban megvisel, vannak, akiknél szinte semmi jele nincs. Általános tanácsként talán azt mondhatjuk, hogy ebben a korban, ha a baba szorongást mutat, lehetőleg  ne erőltessük a szorongást fokozó dolgokat, ne ilyenkor bízzuk bébiszitterre, ne ilyenkor kezdjük a bölcsit, ne ilyenkor akarjuk átszoktatni a saját ágyába, vagy a másik szobába. Ha elkerülhetetlen, akkor legyünk türelmesek. És semmiféleképpen ne tekintsük a „tapadást” rosszaságnak, és ne okoljuk magunkat!

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu