Császárnők- Tények és tévhitek a császármetszésről

Sok beszélgetés vitává változik, majd elfajul, ha a császármetszésről beszélünk.

Mert van, aki örül, hogy „csak egy műtét volt”, más pedig kétségbeesetten veszteségként éli meg, még akkor is, ha valóban a baba élete múlt rajta.

csasziPszichológusként mindenkit megértek. Még azt is, aki császárt szeretne. És azt is, aki évekig tartó sajgó sebként viseli a lelkén is azt a kis vágást. Mindannyian másként működünk, másképp gondolkodunk, de főleg: különbözőek az érzéseink.

Amit ugyan megértek, de nem fogadok el: amikor egymást bántják a „két párt” képviselői.

A te hüvelyi szülésed nem lesz attól szebb, ha lehordod a császárosokat. A te császárod sem lesz szuperebb, ha vadul becsmérled, aki másként érez.

Persze, a pszichológus tudja a jó kis szakszavakat: önigazolás, kognitív disszonancia redukció, szülés utáni depresszió, személyiségzavar, sértettség, PTSD és még sok más állhat a lángoló, gyilkos indulatok mögött. És persze a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése elsősorban.
Viszont van néhány tévhit a császárral kapcsolatban, amiről beszélnünk kell, így kihúzhatjuk néhány vita méregfogát.

 

  • A császár jobb a babának, mint a megszületés.

Testileg, lelkileg egészséges anya, és egészséges magzat esetén a baba biztosan nem jár jobban. A szülész egészen kicsi vágást ejt az anya hasán, ahonnan húzni-vonni kell a babát. Eközben nem készül fel a pici szervezete a külvilágból érkezős stresszre, tehát valószínű, hogy nehezebben fog alkalmazkodni.

 

Ez nem igaz, ha az anyának megfelelő segítsége van, vagyis hamar megkapja a babát és mellre teheti, ha az első néhány napban kéznél van valaki, aki oda tudja adni a babát, aki olyan szoptatási testhelyzeteket mutat, amelyben hasi sebbel is kényelmes a szoptatás. Ha a baba és az anya folyamatosan együtt lehetnek, nincsenek elszakítva egymástól hosszú órákra. Maga a műtét nem okoz problémát a szoptatás szempontjából. Az anya kiszolgáltatottsága igen.

 

  • A császármetszés rutinműtét, alig van kockázata.

Az igaz, hogy manapság a császározásban már olyan gyakorlata van a legtöbb szülésznek, hogy tán félálomban is elvégeznék. Ha minden oké, nem fertőződik el a seb, nincs különösebben nagy vérzés, nincs posztspinális fejfájás, akkor valóban elég egy-két hét, és a test regenerálódik. Ám minden műtét hagy nyomokat, nem ritkán belső összenövések formájában, amelyek kellemetlen, sőt, vaszélyes tünetekkel is járhatnak, illetve a későbbi császármetszésnél, vagy más nőgyógyászati illetve hasi műtétnél megnehezíti a sebészek dolgát. És persze a császár megemeli a következő császárok esélyét.

 

  • Császár után sérül az anya-gyerek kapcsolat.

Császár után és sima szülés után is lehetnek nehézségek az anya-baba kapcsolatban. Egy figyelmes, érzékeny kórházi team létrehozhat olyan gyakorlatot is, amelynek során a baba-mama együttlét császár után is szinte tökéletesen megvalósítható, és az anya ráhangolódhat a kisbabára. Az anya-baba kapcsolat milyenségében nem csak a konkrét történések számítanak, hanem az is, hogy az anya milyen fantáziákkal, elvárásokkal, érzelmekkel fogadja a kisbabát. Sajnos álomszülés után is lehetnek akadályai a meghitt anya-baba kapcsolatnak.

 

  • A császár utáni kétségbeesés csak hiszti. Örüljön, hogy egészséges a babája!

Egyrészt örülni nem lehet parancsszóra. próbáltad már? Kemény, mi? Másrészt: a császár lehet traumatikus élmény egy anya számára. Ugyanúgy, mint egy váratlan eseményekkel tarkított hüvelyi szülés. Szó sincs hisztiről. A fönt említett PTSD mozaikszó a poszt-traumás stresszbetegség rövidítése. A trauma lehet a váratlan császármetszés, de akár egy buszbaleset is. A PTSD olyan állapot, amikor a traumatikus eseménytől NEM TUD a beteg szabadulni, rátörnek az emlékek, újra átéli álmában, de lehet, hogy gondolatbetörések formájában nappal is. Fél olyan dolgokkal találkozni, amelyek emlékeztetik a traumás eseményre. Ha a traumát buszbaleset okozta, akkor nem száll többé buszra, nagy ügy. De, ha a szülés vagy a császár, akkor a saját gyerekének látványa is okozhat szinte elviselhetetlen szorongást! Ez azért nem piskóta. Miközben elvárják, hogy örüljön, hogy egészséges gyereke van. Meg legyen boldog, hiszen anya lett. Köszi!

  • Aki császárt akar, önző!

A császárnak nagyon sok oka lehet. Rég nem komolyan vehető, ha valaki rövidlátásra hivatkozik, de az igen, ha pszichés okokra. Lehet olyan mérvű a félelem a szüléstől, hogy a baba már emiatt sem tudna megszületni simán – ugyanis a rettegés leállítja a méhösszehúzódásokat. És, hogy miért félhet valaki a szüléstől?  Brutál leszek: talán megerőszakolták. Talán sokszor megerőszakolták. Talán gyerekkorában.  Talán az anyja a szülésbe halt bele. Talán rendszeresen megszégyenítették. Talán bántalmazták (vagy jelen kapcsolatában is bántalmazzák), képtelen hinni a saját erejében. És még számtalan lehetőség van. Ezek persze többnyire orvosolhatók. De nincs mindenkinek erőforrása arra, hogy szaksegítséget kérjen. És általában az idő is kevés a szülésig. 

Egyelőre ennyi.

Ne bántsátok egymást!

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?