Szoptatás karikás hordozóban, rugalmas hordozókendőben, mei-tai-ban és csatosban

Szoptatás hordozóban – Szoptatás bárhol

Vannak édesanyák, akik bátran és nyíltan felfedik a mellüket, és békésen, nyugodtan szoptatnak akárhol, akárki látja. Az sem zavarja őket, ha megvető pillantásokkal sétálnak el mellettük, és az sem, ha a fejüket rázzák sokan. Fel vannak készülve arra is, hogy kéretlen tanácsokat kapnak, vagy kellemetlen megjegyzéseket. A fegyvertáruk tele van frappáns mondatokkal, végső csapásként pedig egyszerűen csak képesek tovább szoptatni rezzenéstelenül.

Én nem voltam ilyen. Én inkább bizonytalan voltam és szégyenlős. Sok oka volt akkor annak, hogy miért éreztem így.

Emlékszem, amikor először mentem be a plázába a picibabámmal, és meg akartam szoptatni. A mama szoba kulcsra volt zárva, én pedig tehetetlennek éreztem magamat, teljesen cserben hagytak. Még ahhoz sem volt lelki erőm, hogy lemenjek az információhoz segítséget kérni. Sírva kavargattam ki a tápszert. És még nehezebb lett a szívem, amikor takargatnom kellett hazáig, hogy a sok tej átütött a pólómon. Tudom, hogy ez is oka volt annak, hogy nem tudtam sokáig szoptatni a fiamat, és nem voltam hosszú távon sikeres az igény szerinti szoptatásban. Hiszen, ha valóban igény szerint szoptatsz, akkor olyankor is megkínálod a kicsit, amikor nem otthon vagytok. És olyankor is, amikor nem éhes, mégis tejcsit kér.

Ma már sokkal magabiztosabb vagyok. Ma már tudom, hogy mit kellett volna tennem.

Sokan úgy gondolják, hogy a gyermekedet táplálni egy szégyellni való tevékenység. El kellene bújnod, még az étteremben is inkább menj a wc-be szoptatni. Míg mindenki nyilvánosan eszik, addig a te gyermekednek el kellene bújnia. Szokták javasolni, hogy takard le a fejét és ezáltal a melledet. Én nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, én sajnálom, hogy nem voltam képes nyilvánosan szoptatni, és hogy nagyon zavarban voltam. Amikor nem otthon evett a kisfiam, akkor is próbáltam elvonulni.

Szoptatás karikás kendőben

 Szoptatás karikás hordozóban

Ha szeretnéd a babádat tényleg minden pillanatban igény szerint szoptatni, de közben szeretnéd idővel elhagyni a hálószobádat is, akkor bizony előbb utóbb máshol is szoptatnod kell. Egy pár hetes vagy akár pár hónapos babával még megoldható valahogy, hogy időzíted a kirándulásokat, a vásárlást, és nem maradsz el otthonról túl sokat, viszel magaddal lefejt tejet arra a félórára. Bár az én kisfiam gyakran húszpercenként szopizott, másnap pedig kétóránként. Teljesen kiszámíthatalan volt. De amikor már több gyermeked van, vagy az igény szerint szoptatott babád nem is annyira baba, akkor nem sok választásod van.

Ha nem vagy nagyon bevállalós, akkor talán a nyilvános szoptatást nem neked találták ki. Fantasztikus dolog pedig, én már alig várom, hogy újra lehetőségem legyen megpróbálni. De megértem, amikor valaki nehezen vagy egyáltalán nem tudja a félelmeit, gátlásait leküzdeni. Hiszen én is így voltam ezzel.

Sokan fordulnak a karikás hordozókhoz, hogy diszkrétebb módon tudják szoptatni a kicsit akkor is, ha nem tudnak a hálószobájuk félhomályába elvonulni.

Így ötvözik a babahordozás és a szoptatás tudományát. Ha azonban valaki csak azért szeretne karikás hordozót használni, mert azt hallotta, úgy olyan könnyű a szoptatás, hogy akár közben be is vásárolhat a kisboltban, lehet, hogy csalódni fog az első néhány sikertelen próbálkozás után. Persze az is lehet, hogy már elsőre olyan ügyes lesz, hogy sikerülni fog.

A szoptatás az egyik legtermészetesebb dolog a világon. Mégsem születik úgy senki, hogy mestere az összes trükknek és technikának a kezdetektől. Így van ez a hordozással is. A babahordozás és a szoptatás is természetes, ősi tevékenység. Része az anyaságnak, része a babagondozásnak ősidők óta. Viszont mindkettőt tanulni kell, hogy tökéletesíthessük. Nem könyvől való tanulás ez, hanem a gyermekünket kell megismerünk, majd a saját testünket, és így kell megtalálnunk az összhangot.

Az első és a legfontosabb, hogy ne várj el túl sokat magadtól. A hordozó  nem csodaeszköz. Ahhoz, hogy a szoptatás idejére megfelelően tudd állítani  hordozóeszközödet, ismerned kell annak minden csínját-bínját.

Vegyük elsőként a rugalmas kendőt. Általában a rugalmas kendőket anyagösszetételük szerint még további osztályokba lehet sorolni. Vannak olyan rugalmas kendők is, amiket 35 kg-ig lehet használni és akár háti hordozásra is alkalmasak. És vannak olyan rugalmas kendők, amiket kifejezetten a korai, egészen kisbabás időszakra fejlesztettek ki, így igazán különleges társként kísérik végig az első hónapokat. A Liliputi két irányban rugalmas kendői kiválóan támogatják a szoptatást. Nem kell sokat állítani az előre felkötött kendőn, mert eléggé elasztikus ahhoz, hogy a babádat bölcsőpózba fordítsd. Ezt a  hagyományosnak mondott szoptatási pózt így igen könnyű felvenni. Viszont pont azért, mert a kendő igen rugalmas, lehet, hogy szükségesnek érzed, hogy a karoddal a kisbabád fejét megtámaszd. De mégsem kell párna vagy kartámla, és a karod nem fog olyan hamar elfáradni. A babád egész testét megtámasztja a kendő. Így egy hosszas szoptatás is sokkal kényelmesebb, mint korábban. Elméletileg jöhetsz-mehetsz így, bár én ezt nem próbáltam. Nekem nem tetszene, ha tologatná valaki az asztalt előttem, míg eszem. Persze van olyan helyzet, főleg, amikor két másik gyerkőc után is ugrálni kell, hogy nincs más mód.

Ha azonban úgy tűnik, viszonylag ritkán fogod tudni nyugodt pillanatokban alkalmazni a kendőben szoptatás technikáját, és rohangálva tudsz csak szoptatni, akkor talán egy stabilabb anyagból készült hordozót, akár egy karikás hordozó is tökéletes lehet. Ebben már nagyobb, gyerekeket is könnyebb hordozni és biztonságosabb is. Arról nem is beszélve, hogy több terhet bírnak, mint a rugalmas kendők. A technika szinte ugyanaz, meglazítjuk a kendőt a fej alatti résznél és bölcsőtartásba húzzuk a kicsit.

Nekem a fekve szoptatás mellett ez a bölcsőtartás volt csak sikeres szoptatási póz. Viszont nagyon sok anyukát látok, főleg idősebb, stabilan ülő gyermekkel, akik csak egyszerűen maguk elé ültetik a kicsit, és ő függőleges pozícióban ügyesen issza a tejcsit. Ez egy mei tai-ban is könnyedén kivitelezhető, ha le tudunk ülni. Ekkor meglazítjuk a vállpántokat, hogy a kicsi valóban az ölünkben üljön, és teljes diszkrécióban tudunk szoptatni. Ugyanezt a pózt meg lehet próbálni csatosban is, ez esetben a vállpántokat a csúszkánál kell oldalt lazítani, mialatt a vállpántot ugyanúgy magunkon tartjuk, mint a mei tai-jal. Így a kicsi az ölünkben csücsül. Talán a mei tai egy fokkal kényelmesebb, hiszen kevésbé merev, kevesebb a párnázott rész.

Ha nem jársz sikerrel elsőre, akkor se add fel. A karikás hordozó, vagy rugalmaskendő addig is remek segítség lehet, hogy eltakard a ruhádon a büfi- vagy tejfoltokat.

Talán azt gondolod, hogy még így is túl nyilvános, esetleg közönséges a szoptatás. Ebben az esetben a kendőt végét áthúzhatod a kicsi feje és a vállad között, ezzel egy kis bunkert kreálva. Így nem a babád arcába teszel egy rongydarabot, mégsem villan ki semmi, amit te nem szeretnél. Ha nem elég hosszú a kendőd, akkor kösd ki, és hajtsd úgy fel. Persze ilyenkor újra kell kötnöd, ha végeztetek. A karikás hordozónál viszont szuper, hogy általában egész hosszú anyag marad ki elöl, amit akár a kicsi feje alá hajthatsz extra támasznak, vagy fel is hajthatod a válladra.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy üvegből, lefejt tejjel, tápszerrel is ki lehet ugyanezt a hordozós technikát próbálni. Az én babám még egyéves kora után is úgy itta meg a reggeli tejcsijét cumisüvegből, hogy szopis pózban bújt az ölembe. Nekem úgy tűnt, hogy ez fontos a számára, hát hagytam. Egyszer csak már apával akart reggelizni, és vagányul a párnát a háta mögé támasztotta, úgy, ahogyan apától látta. Minden korszak véget ér egyszer.

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?