Nem tudom, van-e még egy területe az életnek, ahol ilyen skizofrén helyzetbe kerülhet az ember, mint a szoptatás. Na jó, talán a „hány gyerek legyen” téma. De most maradjunk a szoptatásnál. A mondanivalómat egy mondatban is össze tudom foglalni, szóval, akit nem érdekel bővebben, az csak ezt a bekezdést olvassa el, és már mehet is pokemont vadászni. A lényeg tehát: a társadalom fennhangon hirdeti, hogy anyák, tessenek szoptatni, aztán ahol csak tud, keresztbe tesz a szoptatásnak. Általában mindenkit a jószándék vezérel. De azért…ne már!
És most jöjjenek a részletek.
(Még az elején szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az orvosoknak, szülésznőknek, csecsemőgondozóknak, gyógyszerészeknek, fogorvosoknak, aneszteseknek, pszichológusoknak, nagymamáknak, anyósoknak, szomszédnéniknek, pizzériásoknak, biztonsági őröknek, és mindenkinek, aki megfelelően támogatja a szoptató anya-baba párosokat. Ez az írás nem róluk szól.)
Szóval az egész úgy kezdődik, hogy mindenki arról beszél, hogy szoptatni kell, sőt, az is elhangzik, hogy szoptatni jó, meg még az is, hogy kizárólag fejben dől el. Jelzem, egyik sem igaz csont nélkül, de a kismamákat mégis így programozza a társadalom. Közen persze eleve hallanak remek és rettenetesen rossz tanácsokat is arra nézve, hogy hogy is jó szoptatni. Nagyjából a szerencse kérdése, hogy kiben mi marad meg. Amint a baba megszületik, kapcsolatba kerülnek az egészségüggyel, ahol túnyomó részt azt hallják, hogy szoptatni igenis kell, de ha problémába ütköznek, akkor „Ki kell bírni, csinálja!”, vagy „Adjon tápszert, semmi baja nem lesz a gyereknek!”
Ha az anya ilyen körülmények között mégis átverekedte magát az első nehezebb hónapokon, és végre menne a szoptatás, lehet, egyszer csak úgy érzi, hogy a környezete mindent megtesz azért, hogy akadályokat gördítsen elé. Ha véletlenül az anya vagy a csecsemő valamiféle egészségügyi ellátásra szorul, kiderül, hogy a szoptatni akaró anya kolonc az egészségügyi rendszer nyakán, nem illeszthető be sehova, plusz munkát, gondolkodást, alkalmazkodást, elfogadást és nyitottságot igényelne.
Nézzük, melyek azok az egetverő feladatok, amelyeket egy látszólag elhanyagolható réteg, valójában egyszerre közel 100 000 potenciális páciens kedvéért kellene elvégezi. Gyógyszerrendelésnél utána kellene nézni valamelyik adatbázisban, hogy az adott gyógyszer adható-e, milyen feltételekkel adható, rendelhető-e el helyette másik, amely kisebb kockázattal jár.
„Kislányom eddig anyatejes volt, most kiújult a pánikbetegségem. A pszichiáter gyógyszert javasol és a szoptatás abbahagyását. Rettenetesen szomorú vagyok, hogy csak ez a megoldás rá. Pedig a szoptatás érzése az egy, ami boldoggá tesz ebben az időszakban. Ugyanakkor annyira rosszul vagyok, állandóan sírok… A babát nagyon szeretem…”
„Már többször előfordult, hogy ilyen-olyan panasszal elmentem a patikába, és amikor gyógyszert kértem, olyat, ami mellett szoptathatok, a válasz az volt, hogy “Szoptat??? Akkor SEMMIT”. Sőt, a legutóbbi esetben velem volt az egy éves kisfiam és a gyógyszerésznő azt mondta, hogy úgyis már nagyfiú, ellesz ő már szoptatás nélkül.”
Beavatkozások esetén szintén utána kellene nézni, ártalmas-e a szoptató anyára vagy a babára nézve.
„Az egyik gyökérkezelt fogamba fehérítő anyagot tett a fogorvos. Bár állítólag nem nagyon megy át az anyatejbe, a doki arra kért, hogy egy hónapig azért valahogy oldjam meg, hogy hanyagoljuk a szopizást. A kezelés elején is említettem, hogy szoptatok…”
„Szétment a bokám, és most jöttem a balesetiről, ahol meg kellett volna röntgenezni a lábam, de azt mondta a doki, hogy egy napig nem szabad szoptatni, ezért hazaküldött, hogy fejjek le annyi tejet…”
„Engem a szoptatás miatt nem altattak, bárcsak tették volna. Hiába kaptam érzéstelenítőt, mindent éreztem, sajnos sose felejtem el!”
Az anya kórházba kerülése esetén biztosítani kellene a baba anyával együtt való elhelyezését, vagy a tejtermelés fenntartásához a megfelelő segítséget, de legalább nem kellene veszélybe sodorni az anyát.
„Hat napos volt a kisbabám, amikor felment a lázam, a pulzusom az egekben, mentőt kellett hívni. Ahol szültem, oda nem vesznek fel babával együtt, kinyomoztunk egy kórházat, ahol legalább a gyerekosztályon ott lehet a baba. A tejbelövellés után két nappal, lázasan, infúzióval, ágyhoz kötve feküdtem, kértem, hozzák oda a babát, vagy legalább segítsenek fejni, mert úgy érzem, felrobban a mellem. Annyit mondtak, ha tudok, fejjek kézzel. Másnap délben szoptathattam először, a babám addig tápszert kapott, és utána is sokszor, mert nem ért rá senki odahozni.”
„Kilenc hetes volt a kislányom, amikor az orvosom egy betegségre gyanakodott nálam. Azonnal az elválasztást javasolta, és hosszú kórházi befekvést, a kivizsgálás miatt. Négy kórház négy szakorvosával beszéltem, mire kiderült, hogy a kivizsgálást ambulánsan is el lehet végezni. A babám most egy éves, túlnyomó részt szoptatom.”
A baba betegsége esetén biztosítani kellene az anya és a baba együttes elhelyezését és a szoptatás támogatását.
„Kisbabám besárgult, azt mondták, itassam cukros vízzel, aztán pedig inkubátorba tették kékfény kezelésre, és nem szoptathattam egész nap.”
„Zaza leesett a kiságyról, persze, azonnal kórház, bent tartják megfigyelésre. Mondtam, hogy én is bent maradok. Mondjuk, szerintem eleve nem hagyunk magára egy kétéves gyereket idegen helyen. Plusz még szopizva alszik el. Na, ezután többet foglalkoztak azzal, hogy minek szoptatom még, mint azzal, hogy van-e agyrázkódása…”
Ezen kívül az anyát támogató szakemberek/kért vagy kéretlen tanácsadók többsége szerint a szoptatás az oka, ha a baba túl sovány vagy túl kövér, ha az anya túl sovány, vagy túl kövér, ha az anya fáradt, ha rossz a foga. Ha a baba nem jól alszik, vagy rossz a foga. Ha az anya haja hullik. Ha a baba nem fogadja el a spenótot. Ha nem fejlődik megfelelően, túl „babásan viselkedik”. Ha a szülők közti kapcsolat megromlott. Ha a gyereknek felnőtt korában szexuális problémái lesznek. Ha a gyerek nem szokik be könnyen a bölcsődébe vagy óvodába. Valójában kevés olyan dolog létezik egy szoptatott baba körül, amelynek elromlásáért nem a szoptatás lenne felelős.
Jobb híján képezzétek magatokat ti. A tapasztalatok szerint még talán ez a leginkább járható út. És, hogy a leendő anyukáknak már könnyebb dolga legyen, adjatok kulturált visszajelzést az intézménynek, orvosnak, pszichológusnak, gyógyszerésznek arról, hogy a tudomány mai állása szerint… Kedvesen megfogalmazva, hiszen tényleg nem akartak rosszat!
És talán, ha tudtok példát, ahol tisztelik és támogatják a szoptatást, adjatok hírt róla! Hadd terjedjen! Mert vannak ilyen helyek, vannak ilyen szakemberek.
Itt újra megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az orvosoknak, szülésznőknek, csecsemőgondozóknak, gyógyszerészeknek, fogorvosoknak, aneszteseknek, pszichológusoknak, nagymamáknak, anyósoknak, szomszédnéniknek, pizzériásoknak, biztonsági őröknek, és mindenkinek, aki megfelelően támogatja a szoptató anya-baba párosokat. Ez az írás nem róluk szólt.
Itt tájékozódhatsz, kérhetsz szakszerű tanácsot (használj keresőszavakat!):
Ezt pedig írd alá, ha egyetértesz a szoptatás támogatásával!
Hozzászólások
A szerzőről: Sződy Judit
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Hornyák Mariann
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Szabó Anna Eszter
Ábrahám Vanda
7 hozzászólás
szólj hozzáA középső gyermekem fél éves volt, amikor előtte soha nem tapasztalt fulladásos rohamaim jelentkeztek. Egyik ilyen súlyos esetnél ügyeletre kellett mennem, ahol hiába mondtam, hogy szoptatok, olyan gyógyszereket adtak, ami mellett az orvos állítása szerint nem lehet szoptatni, majd úgy küldött haza, hogy ne szoptassak pár hétig. Másnap reggel sírva hívtam a gyerekorvosunkat, aki teljesen felháborodott. Az ő határozott anya és gyerekbarát véleménye számomra azóta is a meghatározó: csak abban az esetben hagyja az anya abba a szoptatást, ha olyan beteg, hogy nem tudja biztonsággal tartani a babát.
Kedves Judit!
Tavaly nyáron hazafele sétáltál mikor csörgött a telefonod. Felvetted, beleszóltál és már a hangodtól megnyugodtam. Kétségbeesetten kértem tanácsot szoptatással kapcsolatban. Megnyugtattál, rendbe tettél lelkileg, bíztattál. Most 14 hónapos lányomat azóta is szoptatom, azt hiszem mondhatom hogy amellet hogy megeszik mindent az anyatej még mindíg a fő tápláléka. Annyi helyen szoptattam már ezalatt az idő alatt és szerencsére csupa kedves és támogató emberrel találkoztam. Mondjuk elég határozottan adom elő magam….nem hagyok nagyon lehetőséget hogy bárki beszóljon vagy megszóljon.
Köszönöm Neked azokat a szavakat!!!! Köszönöm a szoptatást!!!
<3
Infúzióval a kezemben fejtem a gasztrón mikor magára kellett hagynom a picit a saját életveszélyes egészségi állapotom miatt. Sosem felejtem el. Hálás vagyok a férjemnek, nagyiknak, védőnőnek és mindenkinek aki segített. Ma is szopizunk még.
A második babival el se tudom képzelni hogy fogjuk az igényszerintit megoldani pl. egy játszótéren.
Ne feledjétek, hogy nagyon sok hatóanyag van, amik szedése esetén kutya kötelességünk a gyermekünket távoltartani a tejcsinktől, ugye alkoholt sem fogyasztunk, maximum egy kis tejcsigyártó sört, de inkább menteset!!! Mindezt gyermekünk egészsége érdekében kell megtennünk, sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni. Gyógyszerész vagyok és szoptatós kismama, voltam már infulenzás majd baktériummal fertőződtem felül, választanom kellett…, antibiotikum szedése nélkül gyógyultam, sokáig tartott és nehéz volt…(igen, én is olyan beteg voltam, hogy az etetésen kívül a ferjem tartotta a frontot) de a lázcsillapításra és a C-vitaminra helyeztem a hangsúly és arra, hogy kisbabámát táplálhassam a “méregmentes” tejcsimmel! Ha a háziorvosomon és a vele szembe ülő gyógyszerészen múlt volna (telefonon hívtam “illendőségből” a dokimat és éppen kokettáltak, gondolom a patikalátogatóval…) olyan antibiotikumot szedtem volna ami mellett nem szoptathatok, de szerintük igen… Még kismamaságom előtt is nagy hangsúlyt fektettem a terhesek és szoptatós anyukák gyógyszerelésére (csak NŐ vagyok), ha valami nem ment kútfőből, hát utánajártam szakkönyvben. Kérlek benneteket keressétek a hozzám hasonló gyógyszerészeket, orvosokat, a fiatalokat!
nem viccelek, mi még lelkesek vagyunk és nem harcolunk az “új” szemléletek és ördögtől való újítások ellen, remélem így is maradunk… 
és ha megtaláltátok, tartsátok be a gyógyszereléssel kapcsolatos utasításaikat, a babátok érdekeben!
a rooming in választás is jól jött, bár ettől is mentse meg az Isten az ember lányát, mert hát “olyankor” pihenni kell (mondták sokan). Pedig jobb nem is lehetett volna, mert együtt voltunk, éjszaka meg volt időm aludni… Minezek ellenére tápszert adtak Neki, a megkérdezésem nélkül, az utolsó reggel, kérdem én, hogy “miert is?” (mindezt, mint “kollégával” tették meg). Szerencsére itthon a belső hang segített 
boldog, igény szerint szoptatott, együtt alvós, hordozott babánk van 
a második hülye kéretlen tanács óta meg se hallgatjuk senkiét 
A többivel teljesen egyetértek, ha a csecsemős nővéren múlt volna, sosem szoptattam volna, és a kórhazban éjszaka cukros fekete teával tömték a kisbabákat… (Ezt a csecsemős mesélte amikor tudatlanul kérdeztem ez elmenetelemkor hogy éjszaka mi lesz??…) Az én kis Manóm súlya meghaladta a kórházból való távozáskor a születési súlyát úgy megijesztettek, hogy ha nem etetem eleget majd jön az infúzió meg a kiszáradás stb. és amúgy is sárga lesz… mondta még a takarítónő is kérdezés nélkül, haza sem mehetünk majd időben stb. Na gondoltam az én “rossz” cicimmel (mert hogy ez volt az első meglatásuk) mi lesz velünk, hát etettem ha nyekkent
De tapasztalatom szerint ha én választottam meg tanacsadóm személyét, akkor bejött amit mondott.
Sokszor pityeregve kívánom, hogy bárcsak minden babci megtapasztalhatná a szeretetből való hordozás, igény szerint tejcsizés csodáját és békéjét, szerintem szebb lenne a világ…
sziasztok! a cikk sztem nagyon jó, és valós témát boncolgat.. én is megküzdöttem a szoptatás nehézségeivel, és én is úgy érzem, a második kisbabámnál már, akit lényegesen egyszerűbb volt szoptatni, hogy ez tényleg a megérzésen, átérzésen, együtt érzésen múlik.. az édesanya egyszer csak szépen ráérez.. ki előbb, ki picivel később, de mindenkinél máskor, máshogy jön el.. ezért is érzem picit túlzónak, kedves Pharmami, az írásodat, valójában ezért “ragadtam billentyűzetet”, hogy a Te írásodra reflektáljak… úton-útfélen, időről időre belefutok ilyen és ehhez hasonló mondatokba, mint a Tiéd: “Sokszor pityeregve kívánom, hogy bárcsak minden babci megtapasztalhatná a szeretetből való hordozás, igény szerint tejcsizés csodáját és békéjét, szerintem szebb lenne a világ…” ej ej ejej… sosem fogom megérteni, miért gondolja néhány anya, hogy csak az lehet boldog kisbaba, aki természetes úton születik- együtt alszik- igény szerint szoptatnak-szeretetből hordoznak (btw: lehet nem szeretetből is hordozni?).. nem nem nem nem és nem!! a boldog kisbaba az, aki szeretettel várnak, szeretettel fogadnak, szeretettel nevelnek és gondoznak, és ez mindentől független… természetesen ezek mind szép és meghitt dolgok, amiket írsz… és ha egy kezelésre szükség van, tényleg indokolttá válik, akkor sajnos néha a szoptatást abba kell hagyni, gondos mérlegelés alapján, természetesen… de az egészségügy valóban tájékozatlan a témában.. orvos vagyok.
Szia! Sajnos a gyógyszerészeknek sem tanítják, hogy melyik gyógyszerekkel lehet szoptatni, így sokszor ők is a gyógyszer mellé mellékelt tájékoztató alapján döntenek. Pedig ennél sokkal jobb források is vannak, például a neten található LactMed vagy az e-lactancia. Antibiotikumból nagyon ritka, amely mellett nem szabad szoptatni. Ha szeretnél ebben a témában, örülnék, ha felvennéd velem a kapcsolatot. Nagyon fontosnak tartom a témát.
Hogy tetszett?