Vége a szoptatásnak?
Sok anya meséli el szomorúan, hogy ő még szoptatott volna, de a baba egyszer csak elfordult, és nem fogadta el. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: szopisztrájkról van szó, vagy elválasztódásról?
Talán ez a legbonyolultabb kérdés, amit szoptatás támogatóként körül kell járnom – nem is olyan ritkán. Ugyanis nem látunk be a baba buksijába, nem tudjuk igazán, hogy mit gondol, és mit szeretne. Egy-két dolog van, amit biztosan tudunk, illetve inkább azt mondanánk: van közmegegyezés. Ilyen tétel például, hogy egy éves kor előtt inkább sztrájknak tekintjük a szopizás felfüggesztését, mint elválasztódásnak. Az egyéves, vagy kisebb baba alapvető igénye az anyatej, természetes körülmények között nem választja el magát.
Szerencsétlen félreértés
Elemi tapasztalat, hogy sok anya félreérti a babát. Gyakran hallom, hogy „a baba nem akar szopni, ellök magától, maga elé teszi a kezét, inkább az ujját gyömöszöli a szájába, nem kapja be a cicit, csak játszik vele”. „Bezzeg a cumit elfogadja”. Az újszülöttek sokszor önkéntelenül magzati pózt vesznek fel, minden „alkatrészüket” behajlítva, összegömbölyödve. Ilyenkor persze a pici kéz is az arc közelébe, elé kerül, ami megnehezíti a szoptatást valóban. És persze azt gyömöszöl a szájába, amit tud. Összegömbölyödve az ujját tudja. Ha az anya teljesen magához húzza, úgy, hogy a hasuk összeér, és nincs köztük sem melltartó széle, sem ruha, sem köntös, sem kesztyű a babán, akkor előbb utóbb a baba megtalálja a mellet.
A baba nem olvasott az anyatejről
A harmadik alapvető tudnivaló, hogy a kisbaba a szülő akaratán kívül is eltántorítható a szoptatástól, ha annak bizonyos elemeit könnyen elérhetővé tesszük számára. Ha a baba cumit kap, cumisüvegből kap pótlást, ha a cumi bármikor elérhető számára (a mell nem), ha a cumisüvegből az első szippantástól a jóllakásig egyenletesen jön a tej (a mellből nem), akkor a baba „hülye lesz” ragaszkodni a mellhez, hiszen azzal nehezebb dolga van. A kisbabák nem olvassák a szoptatásról szóló könyveket, ők maguk nem részesítenek előnyben egy nehezebben elérhető dolgot csak azért, mert értékesebb táplálék van benne. A kisbabák enni akarnak és megnyugodni. Kb. ennyi. Ha ez megbízhatóbb cumival és cumisüvegből, ehhez fognak ragaszkodni, és valóban elutasíthatják a mellet.
A cumival van még egy baj (meg még sok…). Az, hogy ha a szoptatott baba cumit kap, akkor leszokik arról, hogy a mellet megnyugtatásra használja. Ez kényelmesnek tűnik, de nagyon gyakran oda vezet, hogy kizárólag táplálkozási célból fog szopni. Ez egyrészt a tejtermelés csökkenéséhez vezethet, másrészt pedig ahhoz, hogy ahogy elkezdik másféle ételekkel kínálni, rohamosan csökken a szopizási kedve. Szopizik, hogy elverje az éhét, aztán már azért sem nagyon szopizik, mert jön a jó kis főzelék. Valójában már nem akar a mellel bajlódni, hiszen van kanalas kaja, meg cumi. Hiába tudjuk, hogy az anyatej fontosabb lenne, ő lemond róla.
Rossz ízű tej
Előfordul, hogy a baba nem kap sem cumit, se cumisüveget, mégis elutasítja a mellet. Bizonyos esetekben (pl. gyulladás következtében) az anyatej sósabb lesz, mint előtte. Bizonyos gyógynövények illóolajai megváltoztatják a tej illatát és ízét (pl. ilyen lehet a levendula), de ugyanez történhet egyes gyógyszerek, cukorpótló szerek, étrendkiegészítők hatására. Változhat a tej íze, ha az anya újra várandós lesz. És változhat az íz a mennyiség menstruáció idejé n is. Ez tiltakozást válthat ki a babából, átmeneti sztrájk is előfordulhat.
Valami fáj!
Szoptatás közben elég intenzíven használja a testét a baba, dolgozik. Fogzás idején fájdalmat érezhet a szájában, ugyanígy fájhat a szájnyálkahártya sérülés esetén (amikor mindent a szájába töm). Kialakulhat fájdalmas afta vagy aftózis. Fájhat a baba füle, ha felső légúti betegsége van (vagy éppen alakul), ugyanis nyelés közben a fülkürt nyílik – záródik, a középfülben ezzel együtt nő és csökken a nyomás. Fájhat a torka, mandulája minden nyelésnél, és fájhat a garat, nyelőcső, ha refluxos a kicsi. Fájhat már szoptatás közben is a hasa, ha tejfehérje érzékeny, vagy tejcukor érzékeny (ez a kettő nem ugyanaz!). Ha a fájdalmat összeköti a szoptatással, ideiglenesen elutasíthatja a mellet. Sajnos oltási mellékhatás is lehet hasfájás, étvágytalanság, hányás. Ez leggyakrabban a Rota oltás után észrevehető.
Anya a rém
Pár hónapos kor után a baba már ragaszkodik az általa elkönyvelt édesanyához, ezért előfordulhat, hogy valami hirtelen változás a szoptatás elutasítását váltja ki. Lehet, hogy csak az illat változott, új parfüm vagy dezodor lép a képbe. De az is előfordul, hogy a hajmosás után fent hagyott turbán, vagy hajfestés okoz riadalmat. Anya máshogy is kelthet riadalmat: ha a baba rámarkol, vagy ráharap a mellre, a hirtelen fájdalomtól fölkiálthat. Ez megijesztheti a babát, aki egy darabig nem mer szopni.
A félelem szaga
Ha nem a baba hanem az anya fél a szoptatástól (mondjuk harapástól), vagy a szoptatás idején (fél, hogy nem fog sikerülni, vagy fél, mert párkapcsolati krízist él át a család, vagy más kritikus helyzet alakult ki), azt megérzik a kisbabák. Konkrétan is megérezheti a változást az anya bőrének illatán, de érezheti a feszültséget, bizonytalanságot az anya viselkedésén, ami elutasítást válthat ki a babából.
Ha megtaláljuk és megszűntetjük az okot, a baba felhagy a sztrájkkal. Sajnos előfordul, hogy nem ismerjük fel az okot, vagy nem tudjuk megszűntetni, ezért a szopisztrájk akár hetekig is elhúzódhat, hogy a baba nem szopik szívesen. Ilyenkor lefejt tejet jó adni neki pohárból, és a nyugodt pillanatokban megpróbálni a szoptatást.
Az anyának biztosan nagyon sok támaszra van szüksége.
Hogy tetszett?