Megesett már veled, hogy egyedül voltál egy totyogóval ügyet intézni, vásárolni vagy csak úgy lazázni, elég távol az otthonotoktól és … és egyszercsak pisilned kellett???
Ok, semmi gond, elmegyek WC-re… ja, és hová tegyem ezt a kis örökmozgó, “mindentmegakarokfogni”, “sohasemállokle” gyerkőcöt?
-Bízzam rá egy idegenre??
-No way!
-Ok, akkor nincs más választás, velem jön!

1. lehetőség: Mindketten bemegyünk a fülkébe.
Még rá sem kattintottam a zárat az ajtóra a gyerekem már meg is szerezte a WC kefét… És nem elégszik meg az áhítatos bámulásával eme szokatlan tárgynak, hiszen dehogy szokatlan, otthon már jól kitapasztalta, anya akkor kurjongat a leghangosabban, ha lengeti azt. Tehát lengeti. Anya meg kurjongat. Micsoda móka! Biztosan a falon túliak is élvezik. Ok, WC kefe kicsavarva a ded kezéből, aki ezen mélységesen fel van háborodva és, hogy ezt nyomatékosítsa, le is fekszik egy kicsit üvölteni… igen, “arra” a padlóra. Én meg – hogy megnyugtassam magam némiképp – mormolom a varázsszót: “erősödik az immunrendszere, erősödik az immunrendszere, erősödik az immunrendszere”. Ahogy tudom, ölbe kapom. Még mindig tekereg, és sikerül is jól beletérdelnie a hólyagomba, ami, mint egy óriási szappanbuborék, éppen most pattan el halkan. Egyik kezemben fogom a gyerekem, másik kezemmel fel a szoknyát, le a bugyit, igazi egykezes mutatvány (főleg így télidőben). Na jó, mégis muszáj letenni: “nézd, itt a WC papír!” ééés nyerek is 5 másodpercet ami alatt az egész gurigát ki is végzi. Megy is tovább a WC csésze mögötti birodalmat felfedezni, én meg nézem – immár tehetetlenül, hiszen még nem végeztem – ahogy éppen erősödik az immunrendszere. Hányszor tudjátok elmondani 5 másodperc alatt hogy “ne nyúlj oda” ? Én legalább tízszer! Kint gyanús csend támad, hallom, hogy valaki halkan azt mondja, “nem kellene hívni valaki illetékest? “

2. lehetőség: Becsatolom a babakocsiba, az utolsó fülkéhez megyünk, beállítom az ajtóba velem szembe, majd jöjjön aminek jönnie kell.
-Nem, most nem jöhetsz ki! Még kicsit bírd ki… -Ne, ne csatold ki! Hallod? Ne… légysziiiii -Kiskacsa fürdiiiik… nem, nem a sárga tóban… -Jó napot kívánok! Semmi gond, már megszoktam. -Ne, azt ne dobd le, csak azt ne! Kormi marad! … légysziiii. -Szia kislány! … Igen pisilek, igen, az ott a bugyim. (“anyaaaa, látom a néni bugyijááát”) Viszlát… -Nézd, ott a sarokban egy pók! Milyen érdekes! Ne, nem úgy gondoltam, nem fog rád ugrani, ne sírj… légysziiii. -Tessék, itt a WC papír. Látom, nagyon jól áll! … -Jónapot! … semmi gond, én kérek elnézést! -Ne, azt ne vedd a szádba! Pfuj! Hallod?… légysziii. -Á, szia kislány! Nem gondoltam ám komolyan, hogy viszont látás… Ő a tesód? Örvendek… igen, az még mindig a bugyim. -Na, már végeztem is, ugye milyen hamar ment, Kincsem? Nem, te oda nem mehetsz be, ne visíts!

3. lehetőség:

Liliputi Csatos Hordozó

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.