Néhány fogas kérdés…

 Csecsemő- és kisdedkorban a tejfogak ínyen történő áttörését tekintve lehet, hogy a babák szinte minden probléma és tünet, vagyis feltűnés nélkül vészelik át ezt az időszakot. Ilyenkor a szülők véletlenül fedezik fel, hogy „koccan a kiskanál”, kibújt egy újabb fogacska. Van azonban olyan is, hogy minden egyes tejfogért „megszenved” a baba és persze a család többi tagja is. A teljes tejfogazat kialakulásáig (nagyjából két-három éves korig) többször is lehet olyan nehéz időszak, ami próbára teszi a baba és a család többi tagjának türelmét.

A tejfogak kezdeményeinek kialakulása már a méhen belüli életben elkezdődik, tehát a csecsemőkori „fogáttörés” egy hosszú folyamatnak csupán részjelensége. Az első tejfogak megjelenése átlagosan a hatodik élethónap táján észlelhető, de ettől akár több hónapnyi eltérés is mutatkozhat, ami még egyáltalán nem jelent kóros fogzási folyamatot. A fogak áttörésének sorrendjében ugyanígy lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, és ettől sem kell megijedni. Attól még, hogy nem „tankönyv szerint” bújnak elő a fogacskák, még gyönyörű és ép fogsora lehet egy kisgyereknek.

Fontos tudni, hogy a méhen kívüli életben a fogzás folyamata már azelőtt elkezdődik, minthogy láthatóvá válnának a fogacskák. Amint a fogkezdemények „megindulnak” a felszín felé, már ezzel is ínyfeszülést, fájdalmat okozhatnak, akár a születés utáni harmadik-negyedik hónap tájékán, noha a fogacska csak hetek-hónapok múlva bújik csak elő. A baba ilyenkor már időnként nyugtalan, nyűgös lehet, öklét vagy a kezébe kerülő tárgyakat a szájába tömi, rágcsál, nyáladzik, ínye duzzadt. Segítségére, fájdalmának enyhítésére lehetünk fogíny masszázzsal, akár puszta kézzel, akár erre alkalmas gélek/folyadékok alkalmazásával, vagy a rágcsálás biztosításával. Erre használhatunk lehűtött rágókát vagy hideg és nedves textildarabot. A fogzás neheze az, amikor a fog áttöri az ínyt. Ezután a tünetek már általában enyhülni szoktak. A metszőfogak áttörésekor nem feltétlenül duzzad meg az íny, itt legtöbbször már a vékony kis fehér csíkot vesszük észre. A nagyobb őrlőfogak esetében viszont észlelhető az ínyduzzanat, sőt akár lilás-vöröses elszíneződés és vér is mutatkozhat az íny felszínén. Lehetséges, hogy ilyenkor a pofazacskó megduzzad vagy az arcon élénkebb arcpír látszik.

Jó szolgálatot tehetnek a fogzással összefüggő panaszok és tünetek enyhítésében a homeopátiás készítmények is, de a fogzás okozta fájdalom lehet olyan erős, hogy egy-egy alkalommal szükség lehet fájdalomcsillapító adására is.

De ne felejtsük el: ha gyermekünk lázas, nyugtalan, ismételten híg székletürítése van, nehezebben táplálható, ne fogjuk mindezt egyből a fogzásra, hanem mindenképpen mutassuk meg gyermekorvosnak, mert az ilyen tünetek hátterében az esetek nagy részében nem a fogzás, hanem valamilyen fertőző betegség, leggyakrabban vírusfertőzés áll. Fogzás kapcsán gyakran tapasztaljuk, hogy a csecsemő, kisgyermek fogékonyabb a fertőző megbetegedésekre, leggyakrabban náthás, hurutos betegségek jelentkeznek. Lázas állapotban viszont gyorsabban törhetnek át a fogacskák.

Lazább széklet, kipirosodott popsi, kisebb hőemelkedés, enyhe hurutos tünetek, a nyálcsorgás miatt kipirult vagy kiütéses bőr kísérheti a fogzást, de súlyosabb vagy elhúzódó és ide nem illő tünetek esetén keressük fel a gyermekorvost!

A már kibújt fogacskákat kezdettől ápoljuk. Kezdetben ujjunkra csavart gézdarabbal vagy ujjra húzható puha fogkefével tisztíthatjuk őket. Adhatunk a baba kezébe gumiból készült, „tüskés” babafogkefét, ilyenkor a rágcsálás közben termelődő bőségesebb nyál tisztítja a fogakat. Amíg a kisgyermek nem tanulja meg száját kiöblíteni és a benne levő fogkrémes vizet kiköpni, fluoridmentes vagy csökkentett fluoridtartalmú fogkrémet használhatunk, majd később térhetünk át a fluoridosra. Egyikből sem kell egyszerre sok, borsónyi mennyiség bőven elegendő. Az életkornak megfelelő fogkrém mellett legyen a fogkefe is a gyermek életkorához, méreteihez illeszkedő nagyságú, kicsi fejű, puha, lekerekített sörtéjű. Legalább 3-4 havonta cseréljük, ha a használattól deformálódnak a sörték, akkor előbb. Lényeges, hogy minden fertőző megbetegedés után azonnal cseréljük a fogkefét!

A fogmosást próbáljuk minél élvezetesebb, játékosabb formában megtanítani a kicsinek, mossunk vele együtt mi is fogat. Kezdetben a lényeg a rendszerességen van, az alaposság majd utána következhet. A megfelelő mozdulatok mellett azt is mutassuk meg neki, hogyan lehet öblögetni, majd a vizet kiköpni. Körülbelül kisiskolás korára önállóan és alaposan megtanul fogat mosni, addig rendszeresen ellenőrizzük a fogmosás hatékonyságát, segítsünk neki!

És ami még nagyon fontos: a fogacskák egészségének megőrzése a mi felelősségünk! Az, hogy gyermekünk mennyi cukros ételt és édességet eszik, mennyit nassol, hányszor alszik el édes italt tartalmazó cumisüveggel a szájában, milyen gyakran látja fogorvos, valamint milyen gyakran lát minket fogat mosni, az a mi döntésünk! A következményeket viszont ő viseli…

Nagyon sok visszajelzést kapunk, hogy a hordozás segítségével sokkal könnyebb túljutni a fogzás nyűglődésein. Itt is bátorítunk mindenkit, hogy HORDOZNI JÓ!! :). ( szerk.megj.)

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Már az orvosegyetem előtt is gyermekkórház onkológiai osztályán dolgoztam, sok gyermek sorsát, gyógyulását követhettem végig. 1998-ban kiváló minősítéssel végeztem el az egyetemet, gyermekorvosként városi és megyei kórházak gyermekosztályain, majd házi gyermekorvosként, bölcsődei- és iskolaorvosként szereztem tapasztalataimat. Hosszas útkeresés és tudatos szemléletformálás során jutottam el oda, hogy már csak magánorvosként dolgozom közvetlen, családias légkörben, a saját pszichoszomatikus szemléletű rendelőmben - úgy, ahogyan mindig is szerettem volna.  Az évek során azt tapasztaltam, hogy egyre több család küzd csecsemő- és kisdedkorú gyermekük alvás, táplálási vagy viselkedésbeli problémáival, pszichoszomatikus tüneteivel, melyekkel kapcsolatban a hagyományos orvoslásban tanultak sok esetben nem voltak segítségemre. Hogy ezeken a mind gyakoribb problémákon is tudjak segíteni, elvégeztem egy két éves egyetemi képzést, és 2014 júniusa óta „szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens”-ként, ahogyan én nevezem: a baba- és mamalélek szakértőjeként is tevékenykedem. Így az orvosi kérdéseken, a betegellátáson túl a rendelőben jut idő ilyen komplex kérdések, nevelési, gondozási, magatartásbeli problémák felvetésére, orvosi kivizsgálást követően azok megoldásának keresésére, konzultációkra is. Tanulmányaim és tapasztalataim mind a testi, mind a lelki problémák területén segítenek abban, hogy elkerüljem azt a mindennapos veszélyt, hogy egyoldalúan tekintsek egy gyakran összetett problémára és annak lehetséges megoldásaira. Jelenleg is tanulok, képzésben lévő pár-és családterapeutaként segítem elsősorban a csecsemős és kisgyerekes családokat, párokat. Családommal Budapesten élek, és itt is dolgozom. Orvos férjemmel négy gyermekünk van, Barnabás 2000-ben, Borbála 2002-ben, Boldizsár 2004-ben, Júlia Blanka pedig 2014-ben született. Ötödik gyerekünk 2018. áprilisi. Tehát hivatásomat nem csak mások, hanem bizony a saját gyerekeimen is nap, mint nap gyakorlom. A várandósságok, a „babázás”, az ez idáig nyolc évnyi szoptatás és a mai napig nagy-nagy kihívást jelentő, gyerekeimmel való együttélés is folyamatosan alakítja a problémák megoldásához szükséges hozzáállásomat és eszköztáramat. Ezt a komplex tudást, sok szakmai és személyes tapasztalatot a mindennapokban mások segítségére is eredményesen használom.