Sződy Judit írásait első gyerekes anyukaként ismertem és szerettem meg. Most is érdeklődéssel olvastam gondolatait a blogon az igény szerinti szoptatásról. Sok emlék és érzés tört rám ennek kapcsán, azért is, mert a „nagyfiam”, akivel minden kezdődött épp hat éves lett. Azóta a szoptatás életünk természetes velejárója. A fiúk majd’ két évig, kislányunk 8 hónapja szopcsizik.

Rengeteget olvashatunk erről a témáról is. Mennyire egészséges a babának, milyen jót tesz az anyának, hogyan csináljuk, milyen gyakran, meddig tartson. A gyerekek születése előtt azt éreztem, hogy én is szeretném így táplálni őket, ameddig csak lehet. Szerencsésnek mondhatom magam. Szépen és gyorsan születtek mindhárman, bababarát kórházban voltunk, első perctől együtt. Minden adott volt a sikeres induláshoz. De amikor az első újszülött babám mellett mozdulni is alig bírtam, nemigen tudtam, hogyan kezdjem. Minden nővér mást mutatott és mondott. Kellett néhány nap, hogy megtaláljuk mi a jó mindkettőnknek. A kezdeti nehézségek (sebes, kőkemény, fájdalmas mell, bukás, súlyvesztés, sárgaság) minket sem kerültek el, de aztán nagyon jól belejöttünk. Olyannyira, hogy az első hónapban reggeltől-estig szopcsiztunk:-) Ekkor, mint első gyermekes aggódó anyuka elkezdetem utána olvasni, vajon ez normális –e. Az érzésem az volt, hogy igen, hisz most bújt ki a pocakomból a kisfiam, ahol „all inclusive” ellátásban részesült. Nem várhatom, hogy azonnal időzítve működjön.

Nekem nagy segítséget nyújtott a La Leche Liga, ahonnan rengeteg hasznos információt kaptam és a Szoptatás (Márta Guóth-Gumberger- Elizabeth Hormann) című könyv. Ebben részletes leírások, megoldási javaslatok vannak minden felmerülő kérdésre. Gyakorlati segítséget és útmutatást nyújt az örömteli szoptatáshoz, szerető együttérzést, erőt és hitet ad a nehéz helyzetek elviseléséhez. Részletesen végig vezet a felkészüléstől, az első órákon, napokon, heteken keresztül egész a pépes ételek bevezetéséig. Annyira részletes és hasznos, hogy szinte mindent megosztanék veletek!

Mindenkinek vannak elképzelései a kisbabával való életről. A legelterjedtebb álom egy boldog anyáról, sugárzó ifjú párról és nyugodt, evő-alvó babáról szól. A tudatalatti elvárásokkal szemben azonban gyakran tapasztaljuk, hogy kisbabánk a két étkezés között nem feltétlenül alszik sokat és békésen, s néha alig telik el idő a két szoptatás között.  Az első gyereknél a legfeltűnőbb, milyen sok energia kell a gondozáshoz. A felelősség és a készenlét a nap 24 órájára szól. Sokat segít, ha nincsenek nagy elvárásaid és nem teljesítményként éled meg a szoptatást. Sokkal inkább ajándék neked és a babádnak!

Ajándékozni és elfogadni, ezek váltják egymást egy szerető kapcsolatban. Ha  adhatunk, az nagy örömet okoz. A szoptatás jó példa erre: a gyermekemnek saját magam adhatok táplálékot, ellazulást, megnyugvást, vigasztalást. Büszkén láthatjuk, milyen szépen gyarapszik. Ha ilyen érzéseink vannak, örüljünk neki! De a szárnyalás mellett ott vannak a hétköznapok, amikor szoptatás közben arra gondolsz: még be kell vásárolni, hogyan oldjuk meg a testvérek közötti vitát, ki hozza el a gyereket az oviból, és mellette még kimerült is vagy. Ezek az érzések is normálisak. Nem reális elvárás, hogy állandóan boldognak kell lenni!

Vitathatatlan, hogy csecsemő számára a legideálisabb táplálék az anyatej és óhaja, hogy szoptassák alapvető emberi szükséglet. A baba a számára szükséges mennyiségű anyatejhez akkor tud hozzájutni, ha igény szerint szoptatjuk. Az, hogy milyen gyakran éhezik meg, teljesen egyéni. Nem lehet órához kötni, és nem is érdemes. Mi sem pontosan reggel hétkor éhezünk meg minden áldott nap, ne várjuk el ezt a kisbabától sem. Azt is kár lenne elvárni, hogy minden alkalommal annyit egyen, amennyire a nagykönyv szerint szüksége lenne.

A kisbaba tökéletesen szabályozza szükségleteit, minél többet szopizik, annál több tejcsi lesz. Az első hetekben különösen érzékeny a mell a „kereslet-kínálat” összefüggésre, ezért is fontos a gyakori mellre tétel. Egyes kisbabák éjjel-nappal háromóránként szopnak, viszonylag koncentráltan, megszakítás nélkül, mások egy-két órás periódus alatt négyszer-hatszor is csak rövid ideig. Meg kell ismerni a babádat, elfogadni a stílusát, igényét és a saját érzéseidet a szoptatással kapcsolatban! Ahogy nő a baba úgy lesz egyre erősebb, szopása hatékonyabb, így már hosszabb lesz a táplálkozás közötti időszak. Szépen lassan minden kialakul, minden gyorsabban, könnyebben és biztosabban sikerül! A kisbaba tudja, mit kell tennie a mellen, magától értetődően és lelkesen szopik.

Van, akinek megy minden, mint a karikacsapás, és van, akinek a szoptatáshoz végtelen kitartásra van szüksége. Ha mindent megtettél az ügy érdekében, és mégsem sikerül úgy, ahogy elképzelted, ne hibáztasd magad! Nem a szoptatás sikerétől függ, hogy milyen jó anya vagy. A gyerek számára a legfontosabb, hogy sok-sok szeretet kapjon és nyugodt anyukája legyen!

Forrás: Márta Guóth-Gumberger- Elizabeth Hormann: Szoptatás

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Kovácsné Augusztinyi Andrea

Életem legszebb időszakát élem minden örömével és nehézségével együtt. Hat év alatt három csodálatos gyermek anyukája lettem! Mindig szívesen emlékszem a babavárás időszakára, az utolsó napok türelmetlen várakozására, a szülőszobán apával eltöltött órákra, és a pillanatokra, amikor megérkeztek Ők! Minden gyermek egy csoda! Tiszta lelkük, csillogó szemük mindig elvarázsol. A legnagyobb tanítómesterek, ha valóban odafigyelünk rájuk! Sokat olvasok a gyereknevelésről. Kötődő nevelés, feltétel nélküli szeretet, szoptatás, hordozás, testvérféltékenység, elválasztás, pozitív fegyelmezés, szeretetnyelv, minden, ami a három gyermekem mellett felmerül. Nagyon sok hasznos könyvet találtam, ezekről szeretnék majd néhány gondolatot megosztani veletek itt a blogon. Persze nagy igazságokat nem tudok, mert minden gyerek más, csak ötletek, tanácsokat, amiket tudunk használni, megerősít, erőt meríthetünk belőlük. Nem mások elvárásának kell megfelelni. Önmagunknak feleljünk meg és találjuk meg az örömöt minden napban! Próbáljuk meg mi magunk „egyénre szabni” a nevelést és a kicsink körüli hétköznapi feladatokat, mert nincs két egyforma baba. A miénk pedig igenis normális attól, hogy nem a nagykönyv szerint működik, és mi, édesanyák is normálisak és jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk! Tegyük a dolgunkat megérzéseink szerint, ahogy a szívünk és az eszünk diktálja. Mostanában ha tükörbe nézek kicsit karikás a szemem, fénytelenebb is, ráncosabb az arcom, nem mindig rendezett a hajam. Elismerés helyett, néha kritikát kapok. Pedig ez az én utam, anya vagyok! Fáradt vagyok sokszor, de hálás és elégedett! Szeretem a családomat! Életem legszebb időszakát élem minden örömével és nehézségével együtt. Hat év alatt három csodálatos gyermek anyukája lettem! Mindig szívesen emlékszem a babavárás időszakára, az utolsó napok türelmetlen várakozására, a szülőszobán apával eltöltött órákra, és a pillanatokra, amikor megérkeztek Ők! Minden gyermek egy csoda! Tiszta lelkük, csillogó szemük mindig elvarázsol. A legnagyobb tanítómesterek, ha valóban odafigyelünk rájuk! Sokat olvasok a gyereknevelésről. Kötődő nevelés, feltétel nélküli szeretet, szoptatás, hordozás, testvérféltékenység, elválasztás, pozitív fegyelmezés, szeretetnyelv, minden, ami a három gyermekem mellett felmerül. Nagyon sok hasznos könyvet találtam, ezekről szeretnék majd néhány gondolatot megosztani veletek itt a blogon. Persze nagy igazságokat nem tudok, mert minden gyerek más, csak ötletek, tanácsokat, amiket tudunk használni, megerősít, erőt meríthetünk belőlük. Nem mások elvárásának kell megfelelni. Önmagunknak feleljünk meg és találjuk meg az örömöt minden napban! Próbáljuk meg mi magunk „egyénre szabni” a nevelést és a kicsink körüli hétköznapi feladatokat, mert nincs két egyforma baba. A miénk pedig igenis normális attól, hogy nem a nagykönyv szerint működik, és mi, édesanyák is normálisak és jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk! Tegyük a dolgunkat megérzéseink szerint, ahogy a szívünk és az eszük diktálja. Mostanában ha tükörbe nézek kicsit karikás a szemem, fénytelenebb is, ráncosabb az arcom, nem mindig rendezett a hajam. Elismerés helyett, néha kritikát kapok. Pedig ez az én utam, anya vagyok! Fáradt vagyok sokszor, de hálás és elégedett! Szeretem a családomat!