Sokan gondolják, hogy az alternatív nevelés valami fura, életidegen dolog. A természetesség sokszor már hippi, a kötődő nevelés pedig egy fajtája csupán ennek a „natural mama” hullámnak; egy új divat, egy trend, ami már megint csak a „nyugatot” másolja. Úgy képzelik el sokan, hogy ezek a maszatos gyerekek mezítláb szaladgálnak a mezőn, a tarisznyás, hosszú szoknyás anyukák pedig mosolyogva futnak utánuk, miközben a szellő meglebbenti a kibontott hajukat.
De nem mindenki ilyen. És aki mégis, az is teljesen rendben van. Az alternatív jelzőt sokan úgy értelmezik, hogy a normális alternatívája; a normálistól eltérő, azt helyettesítő módszer lenne eszerint a kötődő nevelés.
De vajon mi a normális? Nekem úgy tűnik, hogy az a normális, az az elfogadott, amit a társadalom annak tekint. Vegyük magunkat körül „kötődő” anyukákkal, és máris a hippi lesz a normális, a gyermekét magára hagyó szülő pedig a „non-sense”.A hippi, az alternatív és a természetes, natural mama vagy bio-mami nem negatív jelzők. A természetesség nem feltétlenül igénytelen. A kötődő nevelés pedig nem egy új divat. Mindig is része volt az anyaságnak. Való igaz, hogy csak az utóbbi száz év adott nevet neki, és tűzdelte meg jelzőkkel, szakszavakkal, majd mindenki aggatott rá negatív vagy pozitív asszociációkat.
Sok kritika éri a hordozó anyukákat, az együttalvókat. Úgy látom azonban, hogy a babakocsis és szobájába zárt gyerekek szüleit is legalább annyian megszólják. Mintha két ellentábor gyülekezne egymással szemben, és csak arra várnának az „ellenfelek”, hogy valaki hibázzon. Pedig ez nem egy harc. Ez nem verseny.
Én kötődve nevelem a gyermekemet, bio háztartást vezetek, mégsem érzem úgy, hogy valami természetelleneset vagy nem normálisat csinálnék. Sőt! Ennél inkább a szívemből szólót nem is tudnék elképzelni. Nem mindig kényelmes, ez igaz. De minden pillanat megéri. Elég határozott elképzelésekkel vágtam bele az anyaságba, tudtam a kezdetektől, hogy mi mindent akarok megadni a gyermekemnek. Előre láttuk a párommal, hogy milyen embert szeretnénk nevelni, milyen értékeket akaruk adni neki. Sodródtunk az árral, követtük az ösztöneimet, de nem voltak eszközeink. Mivel nem tudtuk megmagyarázni vagy tudatosan megindokolni, hogy mit miért gondolunk helyesnek, egyre csak gyűltek a kritikusaink. Majd rátaláltunk a kötődő nevelés eszköztárára és szókincsére. Azóta tudjuk, hogy nem csinálunk semmi különlegeset, és el is tudjuk magyarázni annak egyszerű, hétköznapi csodáját. Értjük az okokat, látjuk a következményeket, meg tudjuk előzni a nem kívánt nehézségeket, és mindezek közben sokkal jobban megismerjük egymást a gyermekünkkel, hiszen meg kell figyelnünk minden rezdülését.
A kritikusaink között vannak néha közeli hozzátartozóink is, akikkel különösen nehéz beszélgetni erről a témáról, különösen, ha ők esetleg nem így csinálták. Amikor felsorakoztatjuk az érveket, hogy miért egészséges, jóságos ez a nevelési módszer ellenben azzal, amit a kételkedő barátunk vagy rokonunk javasol, akkor valójában mi magunk is ugyanolyan kritizálóvá válunk, azt a nevelési módszert firtatjuk, amit ő maga követett. Mit is mondunk ezzel? Azt, hogy úgy helyes gyermeket nevelni, ahogyan mi tesszük, azt, hogy ő nem jól nevelte a gyermekét. Azt, hogy ő nem jó szülő. Ezt pedig mi magunk sem szeretnénk hallani. Én hiszek a kötődő nevelés pszichológiájában, hiszek abban, hogy a gyermekem lelki egyensúlya fontosabb bármi másnál. De nagyon óvatosan kell megfogalmaznunk mindezt, amikor egy olyan édesanyával beszélgetünk, aki nem így csinálta. Ha érdeklődik, akkor talán érdemes bevezeti őt ebbe a világba, inkább, mint kritizálni.
A legjobb, ha pozitív példákon keresztül mutatjuk meg, miért is jó nekünk a kötődő nevelés, ahelyett, hogy az ő módszerét méltatnánk. Mondhatjuk, hogy a hordozás segít a kicsi babámnak elaludni, megnyugodni. Vagy azt, hogy állandóan ölben akar lenni, de fájt a hátam – a hordozóban órákig bírom ölben tartani. Praktikusabb szülőknél például jó érv, hogy nem kell a babakocsit felcipelni a metróból a lépcsőn, vagy az autóba nem kell a sáros kerekeket bepakolni. És ugyanígy mesélhetünk a környezetünknek az együttalvásról, a mosható pelenkákról, elsorolhatjuk, hogyan javított az életünkön, hogyan segített nekünk, miért érezzük azt, hogy jobb nekünk így.
Mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy milyen a jó anya, és megpróbál olyan lenni.
Láttam már olyan anyukát, aki a kötődő nevelés teljes eszköztárát felhasználva nevelte az akkor 7 hónapos gyermekét, csak néhány „ apróságot” nem tett hozzá: a szeretetet, az odafigyelést és a tiszteletet. Ha sírt a baba, megszoptatta, ha nyűgös volt, kendőbe tette, megosztotta vele az ágyát, mosható pelenkába csomagolta. Mégis valahogy hiányzott az érzelem. Nem ölelte meg „csak úgy” a kicsit, nem sietett a segítségére azonnal, ha baja volt, sőt, még a kicsinek el is magyarázta minden alkalommal, hogy „most anyának ehhez nincs kedve”. Reagált néhány perc után a sírásra – szoptatással. De tudjuk, hogy egy kicsinek az éhségen, szomjúságon és a komforton kívül más baja is lehet. Nem válasz mindenre a szoptatás. A kötődő nevelés pedig nem arról szól, hogy mindent a „nagykönyv” szerint csinálunk, és a kicsi majd fejlődik ügyesen.
A babahordozás, együttalvás, a szoptatás – ezek mind mind csak eszközök. Segíthetik a nevelést, egyszerűbbé és vidámabbá teszik az életet. Fejlesztik a babát. De egy cumisüvegből tápszerrel táplált baba is képes a kiegyensúlyozott, egészséges kötődésre. Nem ezen múlik a kötődés.
Szeretném sorra venni, bemutatni a kötődő nevelés eszközeit. Hogyan segíthetjük elmélyíteni a kötődést a kisbabánkkal? Mi mindent tehetünk, hogy már a kapcsolatunk kezdetén egy erős, szoros kötelék alakuljon ki? Hogyan javítsuk a kapcsolatunkat a kicsivel, amikor már nem is olyan kicsi? Mik a lehetőségek, miután már nem vagyunk együtt egész nap, hogyan pótoljuk a külön töltött időt? Ezekre a kérdésekre fogunk majd együtt választ keresni, miközben a kötődő nevelés, a babahordozás minden részletét bemutatom. Írásomat az együttalvásról itt olvashatod: http://www.liliputi.hu/blog/egyuttalvas-csak-ovatosan/
Addig is szeretném olvasni a véleményedet, a tapasztalatodat! Írd meg nekem, milyen kritikákat kaptál a nevelési módszered miatt? Hogyan kezelted? Miként tudtad hárítani a „jó tanácsokat”? Kíváncsian várom a kommentedet.
Hozzászólások
A szerzőről: Hornyák Mariann
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Szabó Anna Eszter
Sződy Judit
Ábrahám Vanda
2 hozzászólás
szólj hozzáKedves Mariann!
Ezzel a beírásoddal alapjában véve maximálisan egyetértek. Annyit jegyeznék csak meg, hogy a harc kerülése, és egymás tisztelete érdekében talán jobban tennéd, ha nem mondanád azt, hogy magára hagyják a gyereküket azok az anyukák, akik nem hordozzák magukon kendőben a babát, és akik külön kiságyban altatják. Eleve nem tartom teljesen elfogadhatónak a “kötődő nevelés” kifejezés ilyen értelemben történő használatát. A kötödés elsősorban a szeretettől alakul ki – mint ahogy ezt te is nagyon jól érzed a “kötődő” de szeretetet nem adó anyuka esetének említésekor.
Kedves Judit!
Szívesen olvasnám részletesebben, hogy mi számodra a kötődő nevelés?
Ezt a fogalmat egy amerikai gyermekorvos, Dr. W. Sears alkotta meg, részletezve az alappilléreit, és felsorakoztatva az eszköztárat. A tudományos világ a hosszú évek alatt elfogadta az ő kezdeményezését, többek között a babahordozást is ő kapcsolta össze a kötődő neveléssel.
Az alapelvek “betartása” vezet el minket oda, hogy kötődő szülőknek nevezzük magunkat. Attól azonban, hogy a kötődő nevelés egy-két elemét alkalmazzuk, nem leszünk azok. A kötődő nevelés egy gondolkodásmód. Ezt próbáltam a példával érzékeltetni.
És bár ezen nevelési forma viszonylag kötött eszköztárral jellemezhető, élesen kirajzolt határok között értelmezhető, minden család másként éli meg ugyanazt. Mint ahogyan a szülés is egy egyértelmű folyamat, minden anya másként éli meg, nincs két egyforma vajúdás, nem lehet jó vagy rossz kategóriákba sorolni. Így van ez a kötődő neveléssel is.
Hogy tetszett?