Mi lesz a tesóval?

Ha kicsi a korkülönbség, szinte biztos, hogy fölmerül a kérdés a szülőben: hogyan tudom megosztani szeretetemet a két gyerek között? Pszichológusként magamban mindig mosolygok kicsit, mert tudom, hogy ahogy megszületik a kisebb, egy csomó dolog magától értetődően a helyére kerül. Amit pocakkal az anya problémának látott, az, kezében az újszülöttel már nem lesz probléma. A babát befogadja a család, a mindennapok átrendeződnek, a szeretetből jut mindenkinek.

De hogyan tudja kiszolgálni az anya egyszerre a két pici igényeit. Tökéletes megoldás nincs, de nincs is rá szükség. Ha kistestvér születik, az természetes, hogy megváltozik a család szerkezete, a mindennapi élet, a szülők terhelhetősége, és az „egy főre eső” figyelem, és gondoskodás.

Nem kell úgy tenni, mintha hirtelen kétszer annyi erőnk, kezünk, türelmünk lenne – mert nincs. A nagy és a pici is mostantól olyan családban élnek, ahol két gyerek van, és úgy élnek, ahogy egy kétgyerekes családban élni lehet. Talán úgy érezzük, hogy megrövidítettük a nagyot, de jusson eszünkbe, hogy kapott egy testvért! És ez remek!

Két dolog van, amitől mégis könnyebb lesz. A segítség elfogadása és a hordozás.

Engedd, hogy segítsenek

Nem tudom, milyen viszonyban vagy a rokonaiddal, azt sem tudom, van-e lehetőségük segíteni. Nem tudom, vannak-e barátnőid. Megteheted-e, hogy fizetett segítséget vegyél igénybe. Ezt neked kell átgondolni. Én egyvalamiben tudlak megerősíteni: a gyerekek fölnevelése soha, semelyik ősi kultúrában nem volt egyetlen egy személy dolga és felelőssége. A gyerekek gondozásához mindig több felnőtt kell, akár nagycsaládban, akár kolóniában, akár kibucban oldották meg ezt az elődeink, de az anyát soha nem hagyták egyedül.

Segítséget kérni és elfogadni tehát teljesen normális, és nem azt jelenti, hogy nem vagy elég ügyes vagy kreatív, vagy belevaló.

Hordozd a picit – vagy a nagyot

Ha a picit hordozod, miután fölépültél a gyerekágyban, a nagynak nem kell állandóan azért drukkolnia, hogy aludjon már végre el a kistestvér. Ha jól van felkötve a kendő, a pici baba „robotpilóta” üzemmódba kapcsol. Nézelődik, ha akar, alszik, ha akar, szopizik, ha akar.  Nem kell külön altatni, etetni, foglalkozni vele. A pici tehát jól érzi magát, nincs vele különösebb tennivaló. Így játszhatsz a naggyal, ha éppen azt szeretné. Vagy készíthetsz ebédet. Vagy vásárolhatsz. Vagy teregethetsz. Vagy elterülhetsz a hintaágyban, és pihenhetsz végre kicsit.

„Annyira sajnálom Lórit. Úgy tudok csak játszani vele, hogy a picit az ölembe ültetem. A baba közénk kerül.” – panaszkodott egy anyuka nemrég. Azt javasoltam, kösse fel a babát hordozókendőbe, így Lóri nem Bella „elejét” látja mindig saját maga és anyja közt, hanem a kendővel takart hátát. Vagyis nem egy személy kerül a mama és a nagy gyerek közé, hanem egy kis csomag.  Mindenki elégedett volt a megoldással.

Aztán Lóri egyszer csak beteg lett, lázas, bágyadt. Megbeszéltük a családdal, hogy most neki is járna egy kis hordozás. Lóri került anya hátára, apa pedig átvállalta a kicsit. Sétánál bevált, hogy a pici kendőben, Lóri pedig a könnyű babakocsiban utazott. Kirándulásnál Lóri háti hordozóban csücsült apa hátán, a Bella pedig anya hordozókendőjében egy darabig elöl, majd oldalt.

Az élet egy testvérpárral soha nem lehet felhőtlen. Ha a mindennapjaink része a hordozás, egy biztos: kevesebb lesz a felhő.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu