Meztelenkedjünk?

Lehet, hogy a nagyit még a saját férje sem látta meztelenül, de ma már más világot élünk… Milyet is?

Nagyon érdekes kérdéseket vet föl, ha átgondoljuk, hogy a válaszkész nevelés milyen kapcsolatban van az otthoni meztelenkedéssel. Ha egy klasszikus pszichoanalitikus beállítottságú pszichológust megkérdezünk, hogy mit szól ahhoz, hogy egy hároméves fiúgyermek a (fél) meztelen anyja mellett alszik, szinte biztos, hogy infarktust kap. Pedig vannak kisfiúk, akik három évesen még szopnak, és ezt az anya csak félmeztelenül tudja számukra biztosítani. Ebből azonnal levonhatjuk a tanulságot: az oviba lépő gyermek számára a mell még biztosan nem szexuális szimbólum, melynek látványa károsan hathat a pszichoszexuális fejlődésére.
Barbárok
„”Ha az emberek természetes állapota a meztelenség lenne, úgy születnének.” – ezt az ironikus mondatot sokan Oscar Wilde-nek tulajdonítják. Mindenesetre jól illusztrálja, mennyi ellentmondást rejt magában a dolog. Persze, a meztelenkedés természetes, de a mi kultúránkban nem az. Minek tekintsük a gyereket? Természeti lénynek? A születés barbár invázió – Talcott Parsons szerint. Mindig pici ősemberkék születnek, ősi ösztönökkel, reflexekkel, szükségletekkel, és előítéletek nélkül. Csak évek alatt lesz belőlük kultúrlény.  Számukra még teljesen természetes a meztelenség, akár a saját testükről van szó, akár másokéról. És ez így is marad még jó néhány évig, ha minden a természetes mederben halad. A gyerek szépen megtanulja, hogy mások előtt nem meztelenkedik már egy ovis, ugyanúgy, ahogy megtanulja, hogy a vécébe kell kakilni. Ez a szocializáció része. Nem kell külön feneket keríteni neki, alakul magától. Épp olyan tempóban, ahogy az adott családnak ez megfelel.

Ne lobogtasd!

Három a magyar igazság, ezért egy harmadik idézetet is tálalok az olvasók számára. Libby Pruves írta a Hogyan ne legyünk tökéletes anyák című könyvében a nyilvános szoptatásról: Ne rejtsd el, és ne lobogtasd! Hát, nagyjából ennyit gondol ma a pszichológia a családon belüli meztelenkedésről. Mindig az adott család belső szabályrendszere dönti el, hogy mennyit engednek láttatni a felnőttek a meztelen testből. A legjobb, ha a saját érzésiekre hallgatnak. A ciciket, fütyiket nem kell elrejteni, de lobogtatni sem. Ha a szülők nem szégyenlősek, nem kell elbújniuk, amikor átöltöznek. Ha szégyenlősek, bújjanak el. Ha akár együtt is fürdenek a kisgyerekkel, nincs ezzel gond, amíg a gyerek nem mutatja a jelét, hogy neki ez sok. Mert a gyerekeknél többnyire megjelenik egy bizonyos fokú szemérmesség, amit viszont kötelező tiszteletben tartanunk.

A nem az nem

A teste az övé. A nem az nem még a saját otthonában is. Ha nem szeretné, hogy bárki bemenjen a fürdőszobába, amikor meztelen, ha nem szeretné, hogy bemenjenek a szobájába, és ha jelét adja, hogy zavarja, ha a felnőtt egy szál semmiben lejt végig a lakáson, akkor ezt messzemenőkig figyelembe kell venni. Elképesztően fontos, hogy megtanulja, hogy csak és kizárólag az ő engedélyével láthassa őt bárki meztelenül, és az ő engedélyével nyúlhasson hozzá. Ha ezt otthon a szülők megszegik, a gyerek házon kívül sem fogja tudni érvényesíteni, és ez sajnos szexuális abuzushoz vezethet. A legfontosabb, amit a gyerekünknek ezen a téren megtaníthatunk: kizárólag ő rendelkezhet a testével. Ez alapvető emberi joga, csak vészhelyzetben íródik felül.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu