Márpedig az ember erszényes

Anyuka a bolti pénztársorban várakozik, elöl 3 hetes kisbabája hordozókendőben szunyókál. Előtte egy másik anyuka, három év körüli kislánnyal. A baba aprócska még, csak kezei és lábacskái látszanak ki a kendőből, fejecskéje és teste elfedve. Méregeti a kislány. Kilép anyukája mellől, majd vissza. Újból kilép, újból vissza. Hatalmas kék szemei vannak és göndör, szőke haja. Harmadszorra odaáll a kendős anyuka elé, és megkérdezi:
”Ő már megszületett vagy még nem?”

A kenguru mama rövid vemhességi idő után egy parányi (alig fél gramm súlyú!) újszülöttet hoz világra, aki néhány hónapra bemászik mamája erszényébe – szopizik és pihen. Miután kellőképpen megerősödött, kidugja fejecskéjét, nemsokára pedig már saját lábán indul el a világot megismerni. De az anyai öl még hónapokon át biztosít számára védelmet és táplálékforrást.

 

A kicsiny embergyerek, ha nem is olyan mértékben, mint egy kengurubébi, de koraszülöttnek számít az élővilág emlős-újszülötteihez mérve. Az életben maradáshoz és az optimális testi-lelki fejlődéshez szüksége van édesanyjára, de legalábbis egy olyan pótmamára, aki fizikai közelsége által képes ráhangolódni kicsinye igényeire, érti jelzéseit, megfelelő táplálékot és védelmet biztosít számára.

 

Vajon a mozgásfejlődésben, a világ megismerésében, a szocializálódásban és az önállósodásban gátolja-e az emberbabát az, ha hordozva tölti első életévei nagy részét?

  - A hordozott baba mozgásfejlődése nem késlekedik a hordozás miatt- állítja Sződy Judit, pszichológus, laktációs szaktanácsadó, újságíró, dúla, négy gyermek édesanyja.- Két dolgot kell tudni. Az egyik, hogy a mozgásfejlődés inkább érés kérdése, mint gyakorlásé. Bizonyos kultúrákban a csecsemőket rögzítik, vagy bölcsőbe, vagy pólyába, és csak a „gondozási feladatok” idejére veszik ki őket. A szabadulás napja a második félévben jön el. Ezek a babák mégsem maradnak el jelentősen mozgásukban a szabadon kúszó-mászó kortársaktól. Egy-két hét alatt behozzák a lemaradásukat.

A másik fontos tudnivaló, hogy a hordozás nem egyenlő azzal, hogy a baba passzív. A hordozott babának sok izma aktív, miközben a felnőttre van kötve. Követi a szülő mozgását, minimális mértékben, de reagál az egyensúlyvesztésre, fejével ellentart, ha anyukája lehajol – már, ha nem alszik. Tehát ő is aktív. És akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg ingerre, ami a vesztibuláris rendszerét éri. A belső fülben található egyensúly-rendszer folyton munkában van. Ez pedig jelentősen hozzájárul az agy fejlődéséhez, és a különböző agyterületek közötti összeköttetések kialakulásához.-

 

A hordozott babáknak a legtermészetesebb módon van részük „fejlesztésben”.
Édesanyjukkal, édesapjukkal átélhetik a mindennapok „valódiságát” a házimunkától az utcai benyomásokon keresztül egészen a társas élményekig. Saját tapasztalatokat szerezhetnek, benyomásaikat érettségi fokuknak megfelelően és érdeklődésük alapján képesek kezelni.

- A hordozott baba rengeteg információt szerez – és ha éppen nincsen ínyére, elbújhat az információözön elől. Ő maga tudja szabályozni, hogy mennyire vegyen részt az aktuális történésekben, nemigen lehet túlingerelni. Ha elege van, odabújik anyához, vagy elalszik.
Hordozás közben a baba a felnőtt szemszögéből látja a világot, egészen más tapasztalatokhoz jut, mint egy földön játszó, vagy egy babakocsiban ülő gyerkőc. És mindeközben számára mindig biztosított az információfeldolgozáshoz szükséges alacsony stressz-szint. Régóta tudjuk, hogy akkor tudunk leghatékonyabban tanulni, ha jól érezzük magunkat, ha biztonságban vagyunk.-

rugalmaskendo

 

A gyermek, akit partnernek tekintenek szülei, testvérei, könnyen és magától értetődő módon válik környezete tevékeny tagjává, elsajátítva annak kapcsolatteremtési formáit.

-A szocializáció egész életünkön át tart, hiszen alkalmazkodnunk kell társas környezetünkhöz. Természetesen a legkorábbi időszak mély nyomot hagy bennünk- hangsúlyozza Sződy Judit.- Ha a kisbaba a szülő biztonságos közelségéből kezd ismerkedni másokkal, semmivel nincs rosszabb helyzetben, mint a nem hordozott babák. Feltéve, hogy a szülők is járnak más emberek társaságába. Ha a hordozott gyerek ismerkedni akar, szeretne beszállni a többi gyerek játékába, akkor ki fog kérezkedni a kendőből. Éppen úgy jelezni tudja ezt az igényét, mint azt, hogy szopizni szeretne. Meg lehet bízni a jelzéseiben.-


Gyakran esünk abba hibába, hogy elvárásokat támasztunk gyermekeinkkel szemben, mert szeretnénk megfelelni bizonyos- általában kívülről érkező- normáknak.

-Az önállósodás szintén nem a szülőn múlik az első időszakban – ahogy a nagy mozgások fejlődése sem. Amint a baba érett lesz, és megszerez bizonyos képességeket, jelzi, hogy ki is akarja próbálni. A hordozott baba is belép abba a korszakba, amikor mindig, mindent egyedül szeretne csinálni. Ez az igazi önállóság. A köztudatban sajnos az van, hogy az önálló baba egyedül alszik el, egyedül is képes játszani, és egyedül is képes megnyugtatni magát. Kutatások bizonyítják, hogy azok a babák, akik így működnek, nem önállók. Csak egyszerűen azt tanulták meg, hogy nem érdemes a szülőknek szólni, de a stresszhormon-szintjük ugyanolyan magas, mint a szüleiért síró babáé. A hordozott, igény szerint szoptatott baba pedig mer szólni, ki meri fejezni azt, hogy éjjel nem akar egyedül aludni, nappal nem akar egyedül lenni. Ez ösztönös, ősi igény, hiszen az ősi időkben az egyedül hagyott baba veszélybe került volna. A baba pedig nem tudja, hogy melyik évszázadba született, sok hónap, mire megtanulja, hogy ma már nyugodtan legózhat a szobájában, nem jön a kardfogú tigris.

Ehhez idő kell, a szülőknek meg sok türelem.-

 

Na, jó, az ember mégsem erszényes, de hordozó faj.

 …először fejecskéjét dugja ki a babus kendőnk öleléséből, aztán megteszi első lépéseit (még, ha négykézláb is) kíváncsian mindenre- illatokra, ízekre, színekre és állagokra.

Lassan elengedi kezünket, szalad, kérdez és véleményez, de ha csendre, békességre vágyik, visszatér ölünkbe, testünk-lelkünk melegébe.

mamakabat

 

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?