A kenguru mama rövid vemhességi idő után egy parányi (alig fél gramm súlyú!) újszülöttet hoz világra, aki néhány hónapra bemászik mamája erszényébe – szopizik és pihen. Miután kellőképpen megerősödött, kidugja fejecskéjét, nemsokára pedig már saját lábán indul el a világot megismerni. De az anyai öl még hónapokon át biztosít számára védelmet és táplálékforrást.

A kicsiny embergyerek, ha nem is olyan mértékben, mint egy kengurubébi, de koraszülöttnek számít az élővilág emlős-újszülötteihez mérve. Az életben maradáshoz és az optimális testi-lelki fejlődéshez szüksége van édesanyjára, de legalábbis egy olyan pótmamára, aki fizikai közelsége által képes ráhangolódni kicsinye igényeire, érti jelzéseit, megfelelő táplálékot és védelmet biztosít számára.

  - A hordozott baba mozgásfejlődése nem késlekedik a hordozás miatt- állítja Sződy Judit, pszichológus, laktációs szaktanácsadó, újságíró, dúla, négy gyermek édesanyja.- Két dolgot kell tudni. Az egyik, hogy a mozgásfejlődés inkább érés kérdése, mint gyakorlásé. Bizonyos kultúrákban a csecsemőket rögzítik, vagy bölcsőbe, vagy pólyába, és csak a „gondozási feladatok” idejére veszik ki őket. A szabadulás napja a második félévben jön el. Ezek a babák mégsem maradnak el jelentősen mozgásukban a szabadon kúszó-mászó kortársaktól. Egy-két hét alatt behozzák a lemaradásukat.

A másik fontos tudnivaló, hogy a hordozás nem egyenlő azzal, hogy a baba passzív. A hordozott babának sok izma aktív, miközben a felnőttre van kötve. Követi a szülő mozgását, minimális mértékben, de reagál az egyensúlyvesztésre, fejével ellentart, ha anyukája lehajol – már, ha nem alszik. Tehát ő is aktív. És akkor még nem beszéltünk arról a rengeteg ingerre, ami a vesztibuláris rendszerét éri. A belső fülben található egyensúly-rendszer folyton munkában van. Ez pedig jelentősen hozzájárul az agy fejlődéséhez, és a különböző agyterületek közötti összeköttetések kialakulásához.-

- A hordozott baba rengeteg információt szerez – és ha éppen nincsen ínyére, elbújhat az információözön elől. Ő maga tudja szabályozni, hogy mennyire vegyen részt az aktuális történésekben, nemigen lehet túlingerelni. Ha elege van, odabújik anyához, vagy elalszik.
Hordozás közben a baba a felnőtt szemszögéből látja a világot, egészen más tapasztalatokhoz jut, mint egy földön játszó, vagy egy babakocsiban ülő gyerkőc. És mindeközben számára mindig biztosított az információfeldolgozáshoz szükséges alacsony stressz-szint. Régóta tudjuk, hogy akkor tudunk leghatékonyabban tanulni, ha jól érezzük magunkat, ha biztonságban vagyunk.-

-A szocializáció egész életünkön át tart, hiszen alkalmazkodnunk kell társas környezetünkhöz. Természetesen a legkorábbi időszak mély nyomot hagy bennünk- hangsúlyozza Sződy Judit.- Ha a kisbaba a szülő biztonságos közelségéből kezd ismerkedni másokkal, semmivel nincs rosszabb helyzetben, mint a nem hordozott babák. Feltéve, hogy a szülők is járnak más emberek társaságába. Ha a hordozott gyerek ismerkedni akar, szeretne beszállni a többi gyerek játékába, akkor ki fog kérezkedni a kendőből. Éppen úgy jelezni tudja ezt az igényét, mint azt, hogy szopizni szeretne. Meg lehet bízni a jelzéseiben.-

-Az önállósodás szintén nem a szülőn múlik az első időszakban – ahogy a nagy mozgások fejlődése sem. Amint a baba érett lesz, és megszerez bizonyos képességeket, jelzi, hogy ki is akarja próbálni. A hordozott baba is belép abba a korszakba, amikor mindig, mindent egyedül szeretne csinálni. Ez az igazi önállóság. A köztudatban sajnos az van, hogy az önálló baba egyedül alszik el, egyedül is képes játszani, és egyedül is képes megnyugtatni magát. Kutatások bizonyítják, hogy azok a babák, akik így működnek, nem önállók. Csak egyszerűen azt tanulták meg, hogy nem érdemes a szülőknek szólni, de a stresszhormon-szintjük ugyanolyan magas, mint a szüleiért síró babáé. A hordozott, igény szerint szoptatott baba pedig mer szólni, ki meri fejezni azt, hogy éjjel nem akar egyedül aludni, nappal nem akar egyedül lenni. Ez ösztönös, ősi igény, hiszen az ősi időkben az egyedül hagyott baba veszélybe került volna. A baba pedig nem tudja, hogy melyik évszázadba született, sok hónap, mire megtanulja, hogy ma már nyugodtan legózhat a szobájában, nem jön a kardfogú tigris.

Ehhez idő kell, a szülőknek meg sok türelem.-

 …először fejecskéjét dugja ki a babus kendőnk öleléséből, aztán megteszi első lépéseit (még, ha négykézláb is) kíváncsian mindenre- illatokra, ízekre, színekre és állagokra.

Lassan elengedi kezünket, szalad, kérdez és véleményez, de ha csendre, békességre vágyik, visszatér ölünkbe, testünk-lelkünk melegébe.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.