Ugatás, zihálás, sípolás, búgás és szörcsögés…

 A fenti hangutánzó szavak biztosan sok szülő fülében ismerősen csengenek. És igen, ezek azok, amik álmainkban se jöjjenek elő! Akkor se, ha még nem éltük át, akkor pedig főleg ne, ha már volt hozzá szerencsénk. Most a csecsemő- és kisdedkor két leggyakoribb és a szülők által leginkább rettegett betegségéről, a gégegyulladásról és az obstruktív, „asztmatikus” hörghurutról írok.

A fentiek közül vegyük tehát elsőként az ugatást. Anatómiailag még a felső légutakhoz tartozik a hangszalagokat is magába foglaló gége. Ezen régió leggyakrabban vírus okozta fertőzése a gégegyulladás (laringitisz, krupp). Jellemzően az idősebb csecsemőkor és a kisdedkor betegsége, de láttunk már néhány hetes csecsemőnél és nagykamasznál egyaránt. Különös ismertetőjele, hogy éjszaka vagy a délutáni alvás közben jelentkezik, akár derült égből a villámcsapás. Csecsemőknél inkább az éjszaka első felében, nagyobbaknál pedig hajnaltájt mutatkozhatnak a tünetek. Esetenként enyhe hurutos jelek, minimális orrfolyás megelőzheti, ezt követően néhány órán belül tapasztalhatjuk a sokszor ijesztő tüneteket: az akár némaságig fokozódó rekedtséget, rekedt/kutyaugatáshoz hasonlatos köhögést és nehezített, hangos, olykor „húzó jellegű” belégzést, amikor a gyermek erőltetve küzd a levegőért, fokozott légzési munkát végezve, légzési segédizmait is használva. Ilyenkor a bordák között, a bordaívek alatt, a mellcsonton és a kulcscsontok felett a belégzéssel összefüggő behúzódások láthatók (ezzel ellentétben az asztmatikus hörghurutnál a kilégzés nehezített, a gyermek préselve próbálja kifújni a levegőt). Legtöbbjük nyugtalan, sír, öklendező köhögés és hányás is előfordulhat.

Sok esetben azonban a krupp a vírusfertőzés első tüneteként jelentkezik, megelőző jelek nélkül és sok esetben láz sem kíséri. Előfordul, hogy az első éjszaka után a második-harmadik éjszakán is számíthatunk még a tünetek visszatérésére, felerősödésére. Amikor az ugató köhögés produktív, hurutos köhögésbe megy át, afféle „jó jelnek” tekinthető, utána a nehézlégzés már várhatóan nem tér vissza.

Mivel a felső légúti megbetegedésekben ludas vírusoknak köszönhető ez a betegség, sajnos nem ritka, és az arra hajlamos gyerekeknél többször ismétlődhet is. Kialakulása értelemszerűen a hidegebb, őszi-téli időszakban várható elsősorban, a légszennyezettség szerepet játszhat benne.

Azért a csecsemő- és kisdedkorban találkozunk vele elsősorban, mert a gége náluk még kisebb átmérőjű, így a gyulladással együtt járó nyálkahártya-duzzanat jelentősebb légúti szűkületet hozhat létre. Nagyobbaknál a tágabb légutaknak és a menet közben „edződő” immunrendszernek köszönhetően ritkábban és enyhébb formában mutatkozhat, míg végül a gyermek „kinövi” a betegséget.

Fontos tudni, hogy a roham súlyos, akár életveszélyes állapotba is sodorhatja a kisgyermeket, melynek oka lehet az oxigénhiány, a nehezített légzés következtében fellépő kimerülés vagy a teljes légútelzáródás miatt kialakuló fulladás.

Első alkalommal, fiatal csecsemőnél vagy súlyos esetben szükség van/lehet kórházi kezelésre, ez az ijedt szülők számára is a leginkább megnyugtató. Ismétlődő esetekben, nagyobb gyerekeknél az a tapasztalatom, hogy a szülők remekül „el tudják már látni a baját”, ilyenkor tényleg csak a súlyos állapotú, kifejezett nehézlégzéssel küzdő gyerekek kerülnek kórházba.

Elsősegélyként a legjobb és leggyorsabb gyógymód a hideg, lehetőleg párás levegő belélegeztetése. Ez legtöbbször a bebugyolált gyermekkel a hideg éjszakai levegőre történő kitelepedést jelenti, rutinos, „gyakorló kruppos” családokban jó szolgálatot tehet egy inhaláló készülék és a hűtőszekrényben tárolt élettani sóoldat.

Egyes esetekben szükség lehet szteroidtartalmú kúpra is, illetve a hurutosodó köhögés esetén váladékoldó alkalmazására. Ha gyermekünknél előfordult korábban krupp, szerezzük be ezeket és az elsősegélycsomag részeként (pl. utazás, üdülés esetén) vigyük magunkkal!

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Már az orvosegyetem előtt is gyermekkórház onkológiai osztályán dolgoztam, sok gyermek sorsát, gyógyulását követhettem végig. 1998-ban kiváló minősítéssel végeztem el az egyetemet, gyermekorvosként városi és megyei kórházak gyermekosztályain, majd házi gyermekorvosként, bölcsődei- és iskolaorvosként szereztem tapasztalataimat. Hosszas útkeresés és tudatos szemléletformálás során jutottam el oda, hogy már csak magánorvosként dolgozom közvetlen, családias légkörben, a saját pszichoszomatikus szemléletű rendelőmben - úgy, ahogyan mindig is szerettem volna.  Az évek során azt tapasztaltam, hogy egyre több család küzd csecsemő- és kisdedkorú gyermekük alvás, táplálási vagy viselkedésbeli problémáival, pszichoszomatikus tüneteivel, melyekkel kapcsolatban a hagyományos orvoslásban tanultak sok esetben nem voltak segítségemre. Hogy ezeken a mind gyakoribb problémákon is tudjak segíteni, elvégeztem egy két éves egyetemi képzést, és 2014 júniusa óta „szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens”-ként, ahogyan én nevezem: a baba- és mamalélek szakértőjeként is tevékenykedem. Így az orvosi kérdéseken, a betegellátáson túl a rendelőben jut idő ilyen komplex kérdések, nevelési, gondozási, magatartásbeli problémák felvetésére, orvosi kivizsgálást követően azok megoldásának keresésére, konzultációkra is. Tanulmányaim és tapasztalataim mind a testi, mind a lelki problémák területén segítenek abban, hogy elkerüljem azt a mindennapos veszélyt, hogy egyoldalúan tekintsek egy gyakran összetett problémára és annak lehetséges megoldásaira. Jelenleg is tanulok, képzésben lévő pár-és családterapeutaként segítem elsősorban a csecsemős és kisgyerekes családokat, párokat. Családommal Budapesten élek, és itt is dolgozom. Orvos férjemmel négy gyermekünk van, Barnabás 2000-ben, Borbála 2002-ben, Boldizsár 2004-ben, Júlia Blanka pedig 2014-ben született. Ötödik gyerekünk 2018. áprilisi. Tehát hivatásomat nem csak mások, hanem bizony a saját gyerekeimen is nap, mint nap gyakorlom. A várandósságok, a „babázás”, az ez idáig nyolc évnyi szoptatás és a mai napig nagy-nagy kihívást jelentő, gyerekeimmel való együttélés is folyamatosan alakítja a problémák megoldásához szükséges hozzáállásomat és eszköztáramat. Ezt a komplex tudást, sok szakmai és személyes tapasztalatot a mindennapokban mások segítségére is eredményesen használom.