Minden évben előre rettegek a karácsonytól, pontosabban attól a szájhúzós, szomorkodós, rugalmatlan egyeztetéstől, hogy ki, mikor, hova és meddig menjen. Tudom-tudom, a nagyszülőknek sem egyszerű, hiszen kicsaládjuk széthullott/kibővült (igazából nézőpont kérdése), és tudom, például az enyémek, sokat fejlődtek ezen a téren az elmúlt években, de még mindig küzdünk azzal, hogy nem minden ünnepi beosztás lehet mindenkinek teljes egészében jó.

Szóval adottak a szülők és a gyerekek, akik több évtizeden át ugyanúgy ünnepelnek: szenteste otthon, aztán az egyik nagyinál, aztán a másiknál. Kényelmes, jól bejáratott koreográfia. Aztán hopp, az egyik gyerek férjhez megy/ megnősül, no és utódok születnek, és a jól bevált karácsonyi menetbe bezavar egy új család, akik közösen is szeretnének ünnepelni, hogy anyós-apósékról nem is beszéljünk. Hallatlan! Az ügy még szuperebb, ha ezt az egészet még megkavarja, hogy az új kiscsalád bizony patchwork, így újabb nagyszülők és rokonok kerülnek a képbe, akik mind-mind ünnepelni akarnak közösen, de persze nem együtt.

A menetet tovább bonyolítja, ha a rokonság az ország különböző pontjain, több száz kilométerre laknak egymástól. Ki utazzon? Hova? Mikor? Sokszor a nagyszülők elvárják, hogy utazzanak a gyerekek, abba nem belegondolva, hogy két picivel átautózni az országot bizony nem pihentető. Ha pedig útra is kel az új család meglátogatni a nagyszülőket, akkor jön a következő probléma, melyikhez menjenek elsőként, meddig maradjanak? Szerintem a kérdések és lehetőségek tömkelegéből is látszik, nincs jó, minden igényt kielégítő megoldás. Mi hol így csináljuk, hol úgy, igazából csak pár éve tanulgatjuk ezt az új rendszert. Áruljátok el, Ti hogy csináljátok?

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Séllei Lilla

#anya #blogger #liliputinagykövet #újságíró #kreatív #tervező - néhány a sok címke közül, amit magamra tudok aggatni. Egy négyéves kisfiú és egy egyéves kislány anyukája vagyok, egy wahm (work at home moms) és egy patchwork család minden örömével és kihívásával együtt. Könnyűipari mérnökként végeztem, de a gyerekek születése előtt online újságíróként dolgoztam, azóta pedig szabadúszom. Van egy DIY és sok más témával foglalkozó blogom, hobbim a fotózás, amit a blognál is kamatoztatok. Az újságírás mellett egyedi táskákat készítek, és két éve, saját szükséglettől vezérelve útjára indítottam a Pocket Trailert. Szeretek a férjemmel gördeszkázni, de erre mostanában nem igen van alkalmunk. http://csirek.me/