Jó könyv, Apáknak- kötődő nevelésTöbb Mint Babahordozás

Jó könyv, Apáknak

Apa sajnos – vagy nem sajnos – kimarad abból a sok, tápláló, kötődést teremtő, izgalmas és furcsa érzésből, amit a pocakban fejlődő baba nyújt az anyának. Apa „külsősként” vesz részt az eseményekben, a baba megszületésekor meglehetős hátrányból indul. Mit tehet. Sokat babázik, böfiztet, fürdet, kukucsot játszik. De lehet, hogy még mindig nem nagyon érti – vagy inkább érzi – a lényeget. És kérdez.

Kérdezi anyát, aki persze elmondja, amit érez, de nem biztos, hogy apa érti mindezt, hiszen teljesen megfoghatatlan. És akkor jön, hogy a ranchburgjenő is ezt mondja, meg a vekerdytamás is ezt mondja… és ezzel sem tud sokat kezdeni. Kellene egy olyan könyv, ami érthető. Kézzel fogható érvekkel, tényekkel, számokkal, biológiával alátámasztva fordítja le azt, amit anya mond.

Hát akkor tessék:

Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell
Gyakorlati útmutató az alvásról, a sírásról, a játékról, és az érzelmi jóllét egy életre szóló megalapozásáról (M-érték Kiadó)
Na, most, ha anya a könyvnek csak a címét ismerné, messziről elkerülné. „A fene akar okosan nevelni. Inkább szívből, ha választhatok. És inkább szeretni, mint nevelni.” Szerencse, hogy az én kíváncsiságom nagyobb volt az ellenérzésemnél, és elolvastam. Remek kézikönyv arról, hogy hogyan “működik” a gyerek. Ez persze szintén lehangoló megfogalmazás, de valójában lelkesítő is, hiszen, ha megismerjük a ránk bízott csodát, akkor sokkal jobban tudunk segíteni neki abban, hogy kivirágozzon, fejlődjön és még jól is érezze magát. A szerző evolúciós szemlélettel mutatja be a csecsemő és a kisgyerek valódi szükségleteit, így megelőzve néhány félreértést, ami pokollá teheti a család életét, és egyben segít leszerelni a nagyit is, aki azt hajtogatja: “Hadd sírjon, legalább tágul a tüdeje.” A könyv éppen ezért fog bejönni apának. Teljesen jól le van rajzolva, hogy mi történik a gyerek idegrendszerében, hogyan működik az apró baba agya. A szerző leírja, hogy mit csinálna az adott helyzetben egy kiskutya vagy egy jegesmedve kölyök. Teljesen tiszta a kép.

Ráadásul teljesen ugyanazt mondja, mint anya, aki ösztönösen egész nap hordozná, ringatná, összenőne vele.
Margot Sunderland azt mondja:>> A szülőket „be lehet tanítani” hogy legyőzzék ösztönös vágyukat a gyermek megnyugtatására. És a gyermeket is le lehet szoktatni az ösztönös sírásról – de a tudomány megmutatta nekünk, hogy ennek megvan az ára.<<

Bizony, megvan, és le is írja a sírni hagyás káros hatásait. Részletesen kitér a hisztire, az alvástréningről is beszél, az együtt alvásról, a korlátokról, az együttérzésről. Érdekes módon, a szoptatásról ha két szót találunk benne, és a hordozást sem érinti. Ennek ellenére teljes értékű információt nyújt a bőrkontaktus, és a szülői válaszkészség fontosságáról.
Remélem, még lehet kapni.
És nem csak apáknak ajánlom, hanem nagyszülőknek is, ha nem értik, miért nem kényeztetjük el a gyereket azzal, hogy egész nap szeretgetjük.

Hozzászólások

1 hozzászólás

szólj hozzá

Jucc (9 év)

Köszi, Judit! Ez most nagyon aktuális, és már keresem is a könyvet a neten.

Hogy tetszett?

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu