Köszönöm minden egyes szavát az írásodnak! Leírtad pont úgy ,pont azt amit gondolok mikor mások ki akarnak oktatni,de nem merem/akarom megbántani őket! (vagy fogalmazzak inkább úgy,hogy nem mennék le az ő szintjükre?! ) Ezt mindenkinek el kéne olvasni!!!! Ezt kéne szórolapokon a parkoló autókra kirakni és ha csak pár ember elolvasná már hozhatna egy kis változást! Köszönöm minden egy szavát az írásodnak!!! <3

Szuper elejétől a végéig élvezet volt olvasni köszönöm

Nagyon nagyon szuper írás! Sok embernek javaslom az elolvasását, sajnos néha én is beleesek az elsőre ítélkezés hibájába de próbálok ezen úrrá lenni és örülök, hogy ez az írás más embereknek is segít rájönni arra , hogy nem szabad felületesen ítélkezni mások felett.

Ennyi.

Hozzá vehetnénk az eltérő ( kisebb vagy nagyobb ) növésű gyerekeket, a délutánra holt fáradt iskolást aki aznap pont negyvenszer többet tett le az *asztalra* mint a rá épp pofákat vágó néni , vagy az ovist aki aznap nem aludt és 5 év alatt épp a harmadik hisztijét tolja de nyilván én csesztem el és BÁRHOGYAN reagálok az nem megfelelő a nézőknek.
Sőt , igazán teljesen és tökéletesen mindegy mit teszel , mert aki kötözködni akar az fog is.
A kedvencem az amikor köszön a gyerek ( mióta beszélni tudnak köszönnek ) és akkor meg az a baj , hogy hogyan…
Siralmas.
Komolyan.
Vicces mikor gyermektelenek próbálkoznak véleményt nyilvánìtani, az is vicces mikor az egy gyermekes a többgyermekesnek pláne ha az az egy a leteszedasarokbaéselvan típusú vagy fél éves még csak , az már nem vicces amikor az 50 -es korosztályú anyukák Őkbezzegeznek…
Az viszont egyenesen szomorú , mikor mindezt rosszindulattal művelik.
Márpedig azzal szokás.
Esküszöm soha nem érdekelt kinek mikor kezdett járni, mászni, fogzani , beszélni vagy hangszeren játszani a gyereke, hány kiló, tápos vagy sem , babakocsiban vagy kendőben van, bölcsis 3 hónapos korától vagy csak ovi kötelező évére adták e közösségbe – mert egyik sem infó az illető anyuka és gyermek személyiségéről és mert valójában Semmi Közöm Hozzá.

Ahogy azoknak sincs akik vadidegenként előbb dózerként kérdeznek aztán ott helyben rögtön meg is van az ítélet..

A nagyobbik már 10 éves.
Már tudok úgy válaszolni csípőből, hogy az illető többet nem mer kérdezni.

De tudom, mennyi felesleges rossz érzést és egyéb mélyebb gondokat is tud okozni egy ilyen ember..

Mennyire egyetértek! És az egészben az a legszörnyűbb, hogy az egész már a baba születése után megkezdődik.
Császáros szülés volt? Akkor az nem is volt igazi szülés. Ja, de azt nem tudja a kérdező, hogy a gyerek nem élne, ha természetesen született volna, mert beszorult volna a feje a szülőcsatornába/megfojtotta volna a köldökzsinór/belekakilt a magzatvízbe, és megvakult volna másképp? Meg kellene az okot is kérdezni.
Van elég tejed? Miért vagy ilyen lusta, hogy tápszerrel eteted? Tudhatnád, hogy az anyatej a legjobb. Ja hogy a baba két napon keresztül ordított a mellen az éhségtől? Ja hogy az anya életveszélyes állapotba került, és olyan gyógyszert kell emiatt szednie, ami mellett nem szoptathat? Ja hogy az édesanyának műtétje volt, és a tejcsatornákat is elvágták? Mindez nincs a homlokukra írva, de biztos szívesen elmesélik.
Magad mellett altatod? A saját ágyában a helye! Ja hogy beszorult a kis karja a rácsok közé és azóta fél ott elaludni? Ja hogy a kiságy csak az ablak alatt fér el, és a gyerek rendszeresen huzator kap emiatt? Az, hogy ez így jó nekik, az elő se fordulhat? Ez az ő dolguk, nem a kérdező dolga lesz átszoktatni a külön alvásra.
Hagyd csak sírni, hadd erősödjön a tüdeje! Ja hogy éhes merészel lenni a nyílt utcán? Ja hogy sok volt neki a látogató és egy kis nyugalmat szeretne? Biztos, hogy nem ok nélkül sír, és biztos, hogy a kérdező se szívesen hallgatná órákon keresztül, hanem az okát igyekezne kideríteni.
Miért nem adsz neki vizet/cukros teát/reszelt almát/babapiskótát/citromlevet? Ja hogy ő anyatejes baba és kilöki a cumisüveget a szájából? Ja hogy nem szereti az édességet? A kérdező is megeszi a tökfőzeléket, csak mert én azt mondom neki? Nem hinném.
Ne vedd fel, mert elkapatod! Ja , hogy inkább hagyjam sírni, hogy aztán az legyen a baj? Ja, hogy neki ez a természetes igénye? Ja hogy a kérdezőnek is jól esne az anyai ölelés? Ezt megtagadni olyan, mintha nem kaphatna enni az éhes ember.
Miért kötözöd magadra kendőben? Nem lenne kényelmesebb a babakocsi? Ja hogy a család a harmadikon lakik és nincs lift? Ja hogy nincs hely neki? Ja hogy utálja a gyerek a babakocsit, mert sír benne az első perctől kezdve? Ja hogy nem fér fel a buszra másképp? Ja hogy egyszerűbb a kendő, mint a kocsit előráncigálni tök egyedül, mert apuka dolgozik?
És jó baba? Miért, mitől jó egy baba, és milyen a rossz? Mit csinálsz a rossz babával, becserélteted egy jóra, kedves kérdező?
És a többi hülyeség szerencsére nem jut eszembe.

Nincs rossz meg jó anya. Anyák vannak anyai ösztönnel megáldva. Persze vannak kivételek. Mi a mérce? A gyerek boldog -e vagy sem. Honnan tudjuk ezt meg? A gyerek a legőszintébb lény a világon…elmondja, vagy mutatja.

Mellbevágó és isteni ez az írás!Nagyon tetszett.
Abszolút magamra ismerek benne,az életünkre az 5 éves autista fiammal.
Szinte mindennel szembesültem már amit a cikk taglal,de most valahogy felszabadult a lelkem,kis könnyebbséget érzek.
Örülök,hogy rátaláltam!Köszönöm.

Ez az írás frenetikus. Köszönjük. Kinyomtatom, hogy agyamba véshessem egyes részeit hogy ne bánthasson meg más okoskodó szava. Nagyon jó kapaszkodó egy nbizalomhiányos önmarcangoló màsok szavára adó és attól kiészülő anyukának.