Ikertörténetek 3. – (S)ikersztori anyamellen

(S)ikersztori anyamellen- korababák a PIC-en

 

ikrekAmikor egy nőt arról ismernek fel a koraszülött osztályon, hogy ő annak az ikerpárnak az édesanyja, aki egyedüliként, minden erejét és szeretetét beleadva, rendületlenül hozza gyomorszondán keresztül táplált gyermekeinek az anyatejet, és ott ül, egymaga, szülőként kicsikéi mellett nap, nap után – nos, olyankor az ember sokfélét érez.

Tiszteletet mindeképpen.

- Az egész egy sikersztori volt. A nehéz kezdés ellenére bámulatos ügyességgel szoptak a babáink. Hat hónapos korukig csak anyatejet kaptak. És amikor elérkezett az ideje, „elválasztódtak”- összegezte mindjárt beszélgetésünk témáját Gyöngyvér, aki e cikkben arról mesél, miként sikerült szoptatnia néhány héttel korábban érkezett kisfiait.

Aki ismeri őt, aktív, pörgős, nyitott emberként jellemezné, aki rengeteg időt áldoz a családokat támogató kezdeményezések népszerűsítésére. Internetes oldalak üzemeltetése mellett összeállított egy könyvecskét, melyben sógornőjének jegyezte fel bíztató üzeneteit, gyakorlati javaslatait a szoptatásról. Ez később más mamákhoz is eljutott, így „laikusként” számos édesanya segítségére volt, ha megtorpantak.

Várandóssága idején elsősorban tandem szoptató édesanyák képei, élménybeszámolói alapján készült a nem mindennapi kihívásra. Erős elhatározással bírt a szándék: „tudtam, hogy ők is mindenképpen anyatejet fognak kapni.”, de nem tervezett előre, hagyta kialakulni saját módszereiket a mindenkori lehetőségekhez mérten.

Fejés a köbön

 A lélegeztetőgépen töltött első 3-4 hét Gyöngyvér számára a folyamatos fejésről szólt. Már a szülés után pihenőt követően elkezdte, és minden alkalmat – pl. autóban utazva- megragadott arra, hogy serkentse tejtermelését, melynek édes eredményét a koraszülött osztály babái élvezhették. Később az ingázással felhagyva anyaszállásra költözött, és a kórházi protokollban meghatározott- minden 3. órában megjelent a kicsiknél.

- Rendszerint én voltam az egyetlen anyuka, aki bent volt a babájánál. Elszomorító volt látni a magára maradt kicsiket. Jól szituált, első gyerekes szülők sem jöttek látogani. Egyszer-egyszer behozták a pelenka-utánpótlást, pár szót gügyögtek a picikhez, ennyi.

Az én napom időbeosztását viszont a kicsik látogatási ideje határozta meg. Reggel bevittem az lefejt tejet. Babáztam, ettem, visszamentem a szállásra, elővettem egy könyvet, vagy betettem egy jó filmet, és nekiálltam fejni. Be a babákhoz, séta a jó levegőn, ebéd, vissza a szállásra fejni. Be a babákhoz, vissza a szálásra fejni. Délután, vagy este kis csavargás a városban – bevásárlás, találkozás a barátaimmal, vissza a szállásra, fejés, vacsora, fürdés. És még egy fejés éjféltájban, hogy másnap reggelre ne „durranjak szét”.

Szerencsére volt bőven tejem. Nemritkán másfél literrel is leadtam. A babák egy adagja 30-50 ml között volt, de a „felesleg” sem ment kárba: amíg ott voltam, a koraszülött osztály összes babája az én tejemet kapta.

 

Életösztön és bizalom

 ikerekA két kisfiú jelzett- szabályosan kirángatták a csöveket-, mikorra megérett az idő a lélegeztető és a gyomorszonda eltávolítására. Ezután egy furcsa alakú cuclin keresztül, de végre anya karjaiban kaphatták meg a tejet, majd pedig elkövetkezett a szoptatás.

- Az 5. hét végére már mellre tehettem a babákat. Először egyesével próbálkoztunk, és mindketten azonnal szívni kezdték a tejet, mintha mindig ezt csinálták volna. Könnyekig hatódtam. A 6. hét végéig a kórházi rend szerint szoptattam. Az etetések előtt és után mérés következet, és szerencsére a kiskanállal szoptatás után pótolt mennyiség a napok számával egyre kevesebb lett.

 

Életmentő gondoskodás

 Egy korábban világra érkezett baba esetében fokozott figyelemre van szükség. Gyöngyvér még sokáig nehezen szabadult az első hetek aggodalmaitól. A gyors felismerőképesség illetve reakciókészség életmentő.

- Bármennyire szerettem volna szoptatni a babákat, be kellett látnom, hogy korai. A viszonylag könnyen áramló cumiból is hatalmas erőfeszítések árán tudtak csak elegendő mennyiséget enni, egy-két perc után teljesen kimerültek. Sokszor akadozni kezdett a légzésük, többször volt, hogy teljesen meg is szűnt. Dermesztő érzés volt úgy a karomban tartani a kisfiaimat, hogy közben folyton a légzésüket figyelem. Egyfolytában az oxigén-szaturációt jelző gépre pislogtam. Amikor egy ilyen kicsi baba „elfelejt” lélegezni, villámgyorsan ébresztgetni kell, akár kisebb fájdalom árán is, amíg levegőt nem vesz, fel nem sír. Itthon nem volt gép, ami jelezze, ha baj van, de hamar megtanultam a babákat hatékonyan figyelni, és így mindig időben észrevettem, ha elfáradtak.”

 

Haza térve gyökeresen átalakult az élet. Gyöngyvér ismereteire és élményeire támaszkodva valósította meg az igény szerinti szoptatást- nemcsak a babák, de a saját igényeit is szem előtt tartva. Folyt. köv.

Előző részek:

Ikertörténetek 1. 

Ikertörténetek 2. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?