A hordozásnak köszönhetem

A szoba közepén kuporgok. Ringatom magam előre-hátra. Előre-hátra. A függöny mögül halvány, vékony sávban beszivárog a napfény. A szőnyegen érdekes mintákat rajzol. Elmerengek, közben pedig érzem, ahogyan egyre lassabban ringatózom. A kisbabám az ölemből nézi a nap rögtönzött fényjátékát.

Ma nagyon elfáradtunk. Érzem, ahogyan elnehezül a légzése, elernyednek az izmai. Lassan lecsukódik a szeme, de még küzd az elalvás ellen. Néhány próbálkozás után feladja. Elalszik. Belepréseli az arcát a mellkasomba. Olyan erősen tapasztja a fülét oda, hogy már szinte érzi is, ahogyan ver a szívem. Néhány perc alatt elaludt. Elsuttogom neki, hogy megyünk az ágyikóba, ahogyan kérte. Erre lassan felsiklik a keze az arcomon, és megsimogat. Nem is akarom elengedni. Kiveszem mégis a hordozóból, és leteszem az ágyba. Még csodálom egy kicsit. Milyen nagy már! Olyan szép, hosszú, pedig másfél éve még milyen aprócska volt.

Az altatás a napom legmeghittebb pillanatainak egyike. Ezt is a hordozásnak köszönhetem.

 Többnyire a hátamra teszem, és ott alszik. De ma kérte, hogy az ágyban aludjon délután. Rendben van ez így. Lassan már egyáltalán nem fog a hordozóba vágyni, nemsokára már alig fog hozzámbújni. Hamarosan már az éjszakát sem tölti itthon.Eltöprengtem ma délután, miközben sétáltunk, hogy mennyi mindent köszönhetek a hordozásnak, illetve annak a nevelési formának, amit a fiam “ellen” nap mint nap elkövetek.

Meghallottam az Anya szavát a lelkemben, képessé váltam arra, hogy bízzak a fiamban. Megértem minden kérését, és nyitott vagyok arra, hogy válaszoljak mindre. Megosztja velem az érzéseit, a bánatát, a boldogságát és a szeretetét. Bízik bennem, és tudja, hogy számíthat rám. Soha nem hazudtam neki, és így ő is tudja, hogy lehet velem őszinte. Ezt sugallta nekem az Anya, aki a lelkemben él. Ezt is a hordozásnak köszönhetem. Ha nem tartottam volna mindig közel a kisbabámat, akkor nem ismerném őt ennyire. Így minden mozdulatában érzem a gondolatait, és értem a kívánságait, hallom a kérdéseit.

Liliputi csatos hordozó

Liliputi csatos hordozó

Ma nagyon sokat sétáltunk, és amikor a fiam elfáradt, a hátamra vettem. És innentől kezdve eggyé váltunk, egyet láttunk, ugyanazt csodáltuk. Láttunk egy helikoptert, és a parkban álldogálva perceken át követtük a reptét az égen. Egy hatalmas virágos bokor mellett hosszasan elidőztünk, és megcsodáltuk, hogyan dolgoznak a szorgos méhecskék, majd végigszagolgattuk a színes virágokat. Egyszer csak lendült a kis karja, már jelelte is nekem, hogy ’markoló’, addig mentünk abba az irányba, amíg valóban egy építkezésre bukkantunk. Valószinűleg fél pillanatra látta felemelkedni a markolót. Itt is eltöltöttünk sok értékes percet, és végigbeszéltük, mi történik. Az egyik bácsi el is mesélte, hogy melyik gépet, hogyan nevezik, mi a dolga. Néhány szemdörzsölés után hazafelé vettük az irányt.

Ez a kis idő együtt annyira fontos volt, tele rengeteg élménnyel. A hétköznapok csodáit felfedeztük. Könnyet csalt a szemembe, amikor a kisfiam ragyogó arcára néztem. Mennyi új élmény! Ezt is a hordozásnak köszönhetem.

 Ő is tudja, hogy nem tölthetjük el az egész napot így. Megérti, hogy nem mehet az élet az ő tempójában. Sok dolgot együtt csinálunk meg, de van olyan, amikor sietni kell, amikor anya dolgozik vagy apának kell menni az irodába. Nem tudunk minden pillanatot lassítva megélni. De az a néhány, ami egy napra jut, az maga a csoda.

Én úgy érzem, hogy hordozás nélkül nem lennék ennyire tudatában annak, hogy mi minden érdekli a gyermekemet. Nem vagyok benne biztos, hogy ugyanígy érezném minden rezdülését. Talán nem is tudnék ennyire könnyen reagálni rá. Ezt is a hordozásnak köszönhetem.

Le tudtam lassulni, ami nagyon nehezemre esett eleinte. Képessé váltam figyelni és tanulni. Megfigyelni a gyermekemet és tanulni tőle. Megállunk, és megszámoljuk, hány színből áll a szivárvány. Megszagolgatjuk a pipacsokat a járdaszegélyen. Minden kutyának köszönünk az úton. A világ tele van vidám és szép dolgokkal. A fiam megtanította, hogy észrevegyem ezeket. Remélem, majd mindig emlékeztetni tudom rá, ha felnő, hogy csodák igenis vannak.

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?