Hisztis? Akaratos? Lusta? – Babakortól skatulyában

Szőke nő, plázacica, tetkós, ősanya, hp … Jelzők, skatulyák, ha elég tapasztalt vagy (esetleg elég idős) akkor leperegnek rólad, nem foglalkozol velük. Egy kiforrott személyiségnek már nem nagyon árt, ha skatulyába rakják, hiszen sokkal jobban tudja, milyen is ő maga, másrészt mindig kéznél a leszarom tabletta. De a gyerek nem ilyen …

A hatvanas évek végén két amerikai szociálpszichológus bebizonyította, hogy a Pigmailon effektus létezik. Rosenthal és Jacobson megjelent egy középiskolában azzal, hogy egy új intelligenciateszt fejlesztésén szeretnék az utolsó simításokat elvégezni. Kiszűrtek néhány közepes képességű tanulót, majd létrehoztak egy olyan helyzetet, amelyben a tanárok „véletlenül” kihallgathatták a két kutató beszélgetését a gyerekekről.

szody-judit-blogger

A pszichológusok nagy lelkendezve beszéltek arról, hogy milyen tehetségesek ezek a diákok, és ez hamarosan meg is fog látszani a tanulmányi eredményeiken. Egy év múlva újra megjelentek az iskolában, és adatokat kértek a kiválasztott gyerekek előmeneteléről. Kiderült, hogy ezek a gyerekek mindannyian az iskola krémjéhez tartoztak immár, sokkal jobb osztályzataik voltak, mint az előző évben.

Mi is történhetett?

A tanárok a kutatók beszélgetésének kihallgatása után úgy tudták, hogy a kiválasztott gyerekek nagyon intelligensek, ezért így is bántak velük. A gyerekek érezni kezdték, hogy nagyra becsülik őket, ezért az önbecsülésük is nőtt, miközben sikerélményeik lettek a tanulás terén. A jóslat önmagát teljesítette. Van egy rossz hírem. A dolog működik fordítva is …

Akaratos egynapos

Egyáltalán nem ritka, hogy már az első napokban megkapja egy kisbaba a skatulyáját. A síró babáról sokszor hallom, hogy akaratos, azt is, hogy hisztis. Aki nehezebben kap rá a mellre, hogy ügyetlen. Az aluszékonyról, hogy lusta. Néha még azt is hozzáteszik, hogy: „mint az apja”. Az anyák szemében pedig látom a félelmet, hogy ez már mindig így lesz, ezzel a gyerekkel nem lesz könnyű. Miközben persze tudom, hogy egyik gyerekkel sem könnyű, de mindegyikkel csodálatos, igyekszem eloszlatni ezt a felhőt, nehogy rajta maradjon a pici babán a bélyeg, és végül teljesítse a jóslatot. (Persze, akkor meg ott a büszke megjegyzés: látjátok, én megmondtam …)

Felhőoszlatás

Szóval igyekszem eloszlatni a felhőt, egyrészt azzal, hogy máshogy fogalmazok: a síró baba most zaklatott. Esetleg kifejezi az érzéseit. Az aluszékony éppen fáradt, álmos. Akinek nem sikerül szopizni, annak még tanulni kell. És, ha az anya mondja magára, hogy „béna vagyok, ügyetlen vagyok”, elmondom, hogy neki is meg kell tanulnia bizonyos dolgokat, vagy ráérezni mozdulatokra, megoldásokra.

És amit nagyon fontos tudni: az újszülöttnek számtalan dologgal meg kell birkóznia, hiszen szinte minden érzés új neki, és nagyon intenzív. Jelenlegi önmagamról is azt feltételezném, hogy ilyen helyzetben gyakran sírva fakadnék, vagy visszavonulnék valami nyugisabb helyre aludni. Könnyen lehet, hogy az első napokban gyakran síró baba hamarosan „kisimul”, az aluszékony pedig „bekapcsol”, és kiegyensúlyozottabb üzemmódban kezd létezni. Ha nem dugjuk bele a „hisztis”, „akaratos”, „lusta”, „ügyetlen” skatulyába, akkor szorongás helyett inkább kíváncsian szemléljük a változást.

szody-judit

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?