Férfi szerepek, női szerepek, avagy a példamutatásról

Egy olyan családban nőttem fel, ahol a férfi nem sok vizet zavart. Sokat dolgozott, olvasott, tévét nézett, néha, ha kedve támadt kókányolt valamit barkácsolás címén…Egyébként minden feladat az édesanyámra hárult.

Amellett, hogy 8 órában dolgozott, főzött, háztartást vezetett és nevelt minket hármunkat. Három lányt. Ajvé.

Aztán úgy alakult, hogy a szüleim két külön utat választottak maguknak, így a háromból ketten (a fiatalkorúak) mentünk anyukámmal, és támogattuk őt az egyedülálló, egyedül nevelő, egyedüli pénzkereső, új pozícióiban.

Csak mi voltunk, hárman nők.

Ennek ellenére soha nem volt nálunk kiégett villanykörte, vagy bontatlan uborkás üveg. Megoldottuk. Mindent megoldottunk.

És szép lassan kezdett kirajzolódni a fejemben egy kép a férfi szerepekről, vagy inkább az erős női szerepekről.

2015_06_29

 

Mert a nők mindent, de mindent meg tudnak oldani, mivel ezer karral, ezer idegszállal viszik végig a feladataikat.

Nincs fáradtság, gyengeség, vagy betegség, csinálni kell, mert senki nem tartja össze a családot, ha anya eldől a kanapén és sajnáltatja magát.

A nehéz helyzeteket is sokkal könnyebb érzelmi intelligenciával és türelemmel kezelni, mint erővel…

Ami az egyetlen dolog, aminek híján vannak a nők: az erő. Na nem a lelki, hanem a fizikai.

 

Én ugyan nem tudok megemelni egy háromajtós szekrényt, és a hűtőt se dobom arrébb félkézzel, de mutassanak egy férfit, aki lázasan ellát egy gyereket, összehoz egy gyors ebédet, mert enni ugye csak kell, közben bepakol egy mosást, és gyorsan körletet is rendez, mert hogy gyógyuljon az ember a kupleráj közepén.

A férjem ilyennek ismer. Egy erős, önálló nőnek. Megkockáztatom ilyennek szeret.

Néha ugyan jólesik fáradtan bekuckózni az ölébe, mert ugye a lelki simogatás csak kijár a harcos amazonoknak is…

Az, hogy a férjem ugyanúgy gondoskodik a gyerekünkről, mint én, ugyanolyan figyelemmel, és türelemmel, nekem már maga a csoda, én nem ezt láttam otthon.

Sőt a hordozás például álta2015_06_28_3003lában inkább az ő reszortja, mert ugye a komoly súlyok mozgatásában mégiscsak a férfiak jeleskednek.

 

 

A fiam még kicsi. Látja, hogy az apja mennyire gondoskodó és ez egy csodás példa előtte.

 

Viszont az én amazon oldalam még nem fedezte fel azt hiszem, de annak is eljön az ideje. Egy biztos.

Nem leszek az a fajta klasszikus „fiús anya”, tudjátok, aki még a harminc éves „kisdedére” is rászól, hogy sál, sapka. Aki kiveszi a „pici fia” kezéből a cekkert, nehogy meghúzza a derekát. Aki minden alkalommal megkérdezi „magzatától”, eleget pihent/aludt/evett-e a héten. Aki inkább körbetakarítja a fiát, minthogy a kezébe adná a porszívót. Nem, nem és nem.

Az én fiam segítőkész lesz, és tudni fogja, milyen tisztelet jár a nőknek. Nem csak a nőrokonainak, hanem minden nőnek. Az igazi erősebbik nemnek..

 

Pollák Vica

Hozzászólások

Hozzászólások

1 hozzászólás

szólj hozzá
avatar Solti Noémi (6 év)

Tok jol írsz!!!

Hogy tetszett?