Éltető ölelés

 

“Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz” — Virginia Satir

  Mennyi ölelés kell vajon az újszülöttnek, ha nekünk felnőtteknek 12 kell, hogy gyarapodjunk? Vajon van olyan, hogy túl sokat van kézben? El lehet ezzel kényeztetni egy babát? Nem, nem lehet. Az az érintés az újszülött egyik legfontosabb szükséglete, amely szorosan kapcsolódik más alapszükségleteihez. Születéskor önellátásra képtelenül érkezünk meg erre a világra és megpróbálunk a túlélés érdekében alkalmazkodni.

DSC_1257DSC_1257A túlélésünk egyik feltétele, hogy az alapvető szükségleteink kielégüljenek, kapjunk inni és enni, biztonságban legyünk, ne hűljünk ki és ne melegedjünk túl. Anya karjaiban egyiktől sem kell félnünk.

A túlélésünkhöz az is fontos, hogy megfelelően feltérképezzük a világot és helyzetünket a világban. Erikson szerint az első döntés, amit meghozunk a világról, hogy bizalommal fordulhatunk-e a környezetünk felé; az első év feladata. Tehát, ha az első életévben a gyermek tapasztalatai azt mondják, hogy a környezete felől a szükségleteire válasz érkezik, akkor kialakul az ősbizalom. A bizalom abban, hogy jó és biztonságos helyen van, ahol kaphat jó dolgokat, jó élményeket élhet meg. Ez a bizalom tartalmazza a szülők és más kötődési személyek felé kialakult bizalmat és tartalmazza általában a környezettel szembeni bizalmat, de ami még érdekesebb a csecsemő saját önértékelésének is alapja lesz, mert: „ ha jót kapok, akkor jó vagyok”.  A baba magáról sem tud sokat mikor megérkezik, az anyukája, később mások, akihez szorosan kötődik lesznek azok, akik „megmondják” hogy  milyen. A szülők hatalma és felelőssége nagyon nagy, hiszen az énkép elsősorban rajtuk keresztül alakul. Hogy mit gondol magáról a gyerek, annak a szülő viselkedése lesz a legfőbb alapja. Ha azt tapasztalja, hogy a szülőnek öröm vele lenni, megölelni, később úgy érzi, hogy tiszteli és értékeli őt, akkor azt fogja gondolni, hogy ő egy szeretnivaló értékes ember. Az első időkben a baba még sokkal inkább érzelmi emlékeket rögzít, ezek az emlékek viszont mivel a további fejlődés alapját adják, a legmeghatározóbbak.

A baba ebben az első évben a tapasztalatai alapján keres választ arra, hogy mit várhat a környezetétől:

Van-e értelme szólnom, ha szeretnék valamit? Van-e jogom ahhoz, hogy jót kapjak? Van-e értelme kommunikálni másokkal? Érhetnek-e jó dolgok, ha kezdeményezek? Képes vagyok-e hatni a környezetemre? Fontos vagyok-e?

Ezekre a kérdésekre a baba a környezettel való interakciói alapján fog választ találni, a válaszok pedig meg fogják határozni, hogy ő hogyan viszonyul majd a környezetéhez. Ez az időszak a szülő részéről is a bizalomról szól. Meg kell tanulnia bízni a gyermekében, abban, hogy azt kéri, amire valóban szüksége van. Mert eleinte valóban nem lehetünk biztosak benne nem azért akar-e mindig kézben lenni, mert megszokta. Hiszen van összefüggés, ha nem vennénk fel, valóban feladná. Bár nem egyhamar adják fel a dolgot a babák, de ha következetesen nem kapnak választ a jelzéseikre, akkor bizony feladják és levonják a tanulságot: „Anya nem segít, egyedül kell boldogulnom!” De mivel nem képesek erre, így a biztonságérzetük sérül, szorongani fognak.

FB_IMG_1426274066855Igen;- ha felvesszük, azzal bátorítjuk,- hogy máskor is jelezzen. Valószínűleg eleinte többször fog jelezni, mint egy olyan anyuka gyermeke, aki bizonyos helyzetekben nem vagy sohasem válaszol. Tehát rövidtávon, felszínesen szemlélve azt láthatjuk, hogy elkapatjuk, elkényeztetjük. Ez azonban nem igaz, valójában csak megerősítjük abban, hogy fontos nekünk és a rendelkezésére állunk, ha szüksége van ránk. Hosszú távon pedig ez a bizalomteli, biztonságosan kötődő gyermek is kevésbé fogja igényelni az állandó jelenlétet. Hiszen, ha bármikor mikor szól, megkapja az ölelést, akkor megnyugszik, hogy valóban csak akkor kell kérnie, mikor tényleg szüksége van rá. És ez lesz az önállósodásának is az alapja, mert ha meghozta azt a döntést, hogy a világ jó hely, a jelzéseire választ ad és anyára bármikor számíthat, akkor jöhet a felfedezés!

Hozzászólások

Hozzászólások

1 hozzászólás

szólj hozzá
avatar Erdeiné Szarvas Mónika (8 év)

Nagyon tetszett az írás,én is hasonlóan próbálok viszonyulni az ikreimhez,ha kérik mindig ott vagyok ha még néha nehéz is kettészakadva lenni!Jó volt olvasni!További sok sikert kívánok munkáidhoz!

Hogy tetszett?