Együttalvás

Az Együttalvás a kötődő nevelés egyik alapelve, hogy a baba kéréseit tiszteletben tartjuk, ha szól, kér valamit, akkor válaszolunk, reagálunk. Azonban a babáknak nem csak nappal támad kedvük igényléseket benyújtani Anyához, hanem bármikor a nap 24 órájában, bizony, éjszaka is. Mi ugyan fáradtak vagyunk, a 2 óránként tejcsit kérő kismanó fitten, üdén tud ordítani, ha nem kapja meg, amit kér. A legjobb, ha el sem jutunk az első könnycseppig. És ez minden helyzetben igaz, éjjel is.

Sokat segít ezen az együttalvás, igazán praktikus és kényelmes tud lenni. Sokan részletesen taglalják, miért olyan jó együttaludni. Még többen számolnak be áldásos hatásairól. Anyának nagyon jó, hogy többet aludhat, mert nem kell éjjel felkelnie az ágyból, a többi előnye pedig ennél még fontosabb a kicsi számára. Mégis mások élesen érvelnek ellene.

 

Miért érezhetjük úgy, hogy az együttalvás természetes igény sokszor az egész család részéről?

„Hogyan elégítheti ki a mama saját alvási szükségletét, ha többször is fel kell kelnie éjjel a babához? Normális-e, ha egy csecsemő ennyiszer szeretné, hogy etessék és ölbe vegyék?

Az anyaméhben töltött kilenc hónap alatt a baba állandóan hozzájut a szükséges táplálékhoz, és édesanyja teste mindig védelmezőn veszi körül. Nincs rá szüksége, hogy ennivalóért sírjon, és mindig könnyen siklik át ébrenlétből alvásba és fordítva.

Ebből az ideális környezetből való átmenetet próbáljuk könnyebbé tenni a számára. Ahogy szüksége van a gyakori szopásra, úgy állandóan vágyik az anyai ölelés biztonságára is, akár ébren van, akár alszik.

Az egyik lehetőség a szülők számára, hogy a lehető legjobban gondoskodhassanak gyermekükről, az édesanya a babát igényei szerint szoptathassa – és mindannyian a lehető legtöbbet alhassanak -, ha a babát magukkal viszik a családi ágyba. Miután ez a téma sokáig tabu volt, ma újra egyre több szülő kezdi megosztani tapasztalatait másokkal is a kisbabáikkal és gyerekeikkel való együttalvásról.

Az együttalvás természetesen nem az egyetlen módja annak, hogy kielégítsük kisbabánk igényeit. Vannak más olyan megnyugtató éjszakai szokások is, amelyek néhány szülőnek jobban tetszenek; és az a lényeg, hogy minden család a neki legjobban megfelelő megoldást találja meg.

Az az elmélet, hogy a babák egyedül aludjanak, viszonylag új. 100 évvel ezelőtt elfogadott tény volt, hogy a babáknak éjszaka is szükségük van emberi érintésre. Egy 1880-as évekbeli szülőknek szóló folyóirat “kisbaba” címszó alatt ezt írta: “Az első néhány hétben az újszülött testmelegét általában az anyával való együttalvás tartja fenn.”

Valójában a világ sok országában még sosem hallottak gyerekágyról vagy bölcsőről. A japán édesanyák széles szivacson alszanak a gyerekeik mellett, az indiai anyák saját ágyukba viszik kicsinyeiket, az afrikai családok együtt alszanak egy függőágyban vagy a csupasz földön. Dél-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában, Alaszkában több millió év alatt alakultak ki ezek az alvási szokások. Hiszen a kisbabának a mamája utáni vágya nem múlik el, ha leoltjuk a lámpát.

Mikor kétségbeesetten arra próbáljuk rávenni csecsemőinket, hogy nyolc órát vagy még többet aludjanak egyhuzamban, gyakran elfelejtjük, milyen fejletlen is valójában az emberi újszülött. Életben maradásához teljesen ki van szolgáltatva gondozójának, akire éjjel még jobban szüksége van, mint nappal.” (Forrás: LLL Füzetek, A családi ágy, Sorszám: 702, Magyar nyelvű változat: 1998. július)

 

A La Leche Liga füzetben olvasható bejegyzés utal arra, hogy az együttalváson túl másképp is ki tudjuk elégíteni a kisbabánk anyukája iránti igényét. A gyakori, akár állandó testkontaktus nappal sokat segít, hogy kisbabánk soha ne érezze a hiányunkat. A legjobb, ha születéskor egy rugalmas kendőt választunk, a babánkat pedig a ruhánk alá meztelenül bújtatjuk be. Így a bőre közvetlenül az édesanyja bőréhez ér. Ez melegen tartja, vagy ha úgy szükséges, lehűti. A szívverését is stabilizálja, a légzését segíti, arról nem beszélve, hogy a lelkét simogatja.

alvás

Az együttalvás és a közvetlen bőrkontaktus előnyei:

  • életet menthet: szabályozza a légzést, a szívritmus, a testhőt.

  • lelket gyógyít és táplál: a gyermekünk tudja, hogy számíthat ránk, ott vagyunk mellette, ha nyugtalan, fáj az ínye, éhes.

  • a szülőnek nem kell aggódnia, hogy vajon minden rendben van-e, be fog-e kapcsolni rendesen a légzésfigyelő? Kell-e egyáltalán légzésfigyelő? Különböző monitorok, kamerák és egyéb ’kütyük’ nélkül is biztonságban tudjuk a kisbabánkat. Arról nem is beszélve, hogy sok pénzt spórolhatunk így.

  • biztonságérzetet ad, ezáltal elősegíti a mélyebb, hosszabb alvási szakaszokat. „Az olyan tényezők, mint a szülők légzése, a testkontaktus és a szülők alvás közbeni mozgása biztosítják az életben maradáshoz szükséges tökéletes környezetet.” (Forrás: LLL Füzetek, A családi ágy, Sorszám: 702, Magyar nyelvű változat: 1998. július)

  • megkönnyíti az éjszakai etetéseket.

  • a szülők többet tudnak aludni, mert nem kell kikelni az ágyból, könnyebb a visszaalvás, a baba is hamarabb alszik vissza, mert nem kell felébrednie, sírnia, hogy odahívja a szüleit.

  • a pihentető éjszakai alvás kiegyensúlyozottabb, vidámabb nappalokat eredményez, kevesebb sírást.

  • szinte teljesen elkerülhetőek a dackorszak nagy drámái, a hisztik, ha a gyermekünk állandó és stabil támaszt talál bennük.

 

Hogyan tehetjük biztonságossá az együttalvást? Néhány ötlet:

  • a baba kiságyát (ha van neki) helyezzük az ágyunk mellé, és nyissuk meg az oldalát. Így gyakorlatilag egymás mellett alszunk, de apát nem zavarja az örökös rugdosás és forgolódás, és a baba is biztonságban van. Ez különösen igaz izgága babákra, akik éjszaka, álmukban gyakorolják az új mászási tudományukat.

  • lehet vásárolni kifejezetten erre a célra gyártott baba-mama ágyakat, amit a saját ágyunkhoz lehet csatolni.

  • kisgyermekek ágyára lehet felszerelni ágyrácsot, ami megvédi attól, hogy leforduljon. Ezt a rácsot a saját ágyunkra is felrakhatjuk, így Anya alszik középen az ágyon, míg a baba oldalt, Anya védelmében.

  • aludhat a kicsi mózeskosárban, bölcsőben is az ágyunk mellett, bár így a testközelség elve nem érvényesül, mégis biztonságos. Főként akkor ajánlott ez a megoldás, ha nagyon kimerültek vagyunk, és félő, hogy nagyon mélyen elszunnyadnánk.

  • ha mégis a ’klasszikus, baba Anya és Apa között’ alvást választjuk, akkor távolítsunk el minden puha párnát a kicsi közeléből, érdemes keményebb, kispárnán aludnunk. A takarót is gondoljuk át, inkább tegyük a kicsit hálózsákba, így nem kerülhet a takaró szorításába.

  • ne dohányozzunk – a dohányfüst kilégzése éjszaka legalább olyan veszélyes, mintha a baba mellett füstölnénk, így növelve a bölcsőhalál esélyét.

  • soha ne aludjunk együtt a kisbabánkkal, ha alkoholt fogyasztottunk vagy bármilyen gyógyszert szedünk, ami aluszékonyságot, fáradtságot okoz. Ugyanez vonatkozik a drogfogyasztásra is. Bármilyen kábító/szer hatása alatt az agy megváltozott rendszerben működik, képtelenné válik a gyors reakcióra.

 

Ha a kicsi a saját ágyában alszik, a párnákat, kabalákat, takarókat ugyanúgy el kell távolítani. Körülbelül másfél, két éves koráig nincs szüksége a kicsinek semmilyen ágyneműre, egy hálózsák tökéletes partner. Ha a hálózsák valamiért nem kedvelt nálatok, akkor sincs gond, bár éjjel érdemes többször ellenőrizni, hogy be van-e még mindig takarva a kicsi.

 

A baba biztonságáról van szó, így ezeket az irányelveket javasolt nagyon komolyan venni. Sok vita folyik arról, hogy aludjunk-e együtt vagy nem. Én úgy hiszem, a kisbabának ez a legjobb, persze csak akkor, ha minden veszélyes tényezőt ki tudunk iktatni.

De ha a szülők számára ez nem kényelmes, vagy képtelenek vagyunk megszokni, akkor más megoldást kell keresni, hogyan pótolhatjuk az együttalvást. Erre megoldás a nappalközbeni hordozás.

 

Minden gyermek és minden család más és más. Így az éjszakai mulatozások sem egyformák. Vicces helyzetek is vannak. Te hordozod otthon a babádat? Befogadod az ágyadba? Várom, hogy elmeséld, nálatok hogyan telnek az éjszakák. Ki alszik kinek az ágyában, ki hol ébred reggel?

 

Hozzászólások

Hozzászólások

4 hozzászólás

szólj hozzá
avatar J (4 év)

Ikreink vannak. Nem alszanak velünk az ágyban, mert olyan szinten fáradtak voltunk az első időszakban, hogy abból inkább tragédia lett volna… Erről nem szoktak beszélni, de bizony tudunk olyan esetről, mikor megfulladt a kisbaba.
Nappal sem hordozom őket, mert kettőt kicsit nehéz lenne. :) Úgy látom, a fejlődésük szempontjából sem mellékes, hogy sokat vannak hason, felnyomják magukat, tartják a kis fejüket, lökdösik a kis állataikat, gügyögnek stb. amit egy hordozókendőben nem csinálnának.
Egyébként van hordozókendőnk és eleinte kizárólag azzal mozdultunk ki velük, nem vagyok hordozásellenes, sőt!
Nem hiszem, hogy ettől rossz anya lennék, hogy nincsenek állandóan testközelben, hiszem azt, hogy fontos az is, hogy a szülők kiegyensúlyozottak legyenek, netán legyen napközben és éjjel is néhány percük a baba nélkül. Ettől nem szeretem őket kevésbé, az időmet teljes mértékben ők töltik ki és nagyon vidám babák, akik sok ölelést kapnak együttalvás és otthoni hordozás nélkül is.

    avatar Mariann Hornyák (4 év)

    Kedves J,

    Nagyon jó, hogy említed, hogy az együttalvás lehet veszélyes, pontosan, ahogyan írod. Erről szól a cikk is. Minden baba és anya más, van aki kifejezetten igényli az egész napos, folyamatos testközelséget, viszont nem tud együtt aludni a kicsivel valamilyen okból (mondjuk pl. gyógyszert kell szednie, ami bágyadttá teszi, stb.), számukra nagy megkönnyebbülés, hogy nappal egy hordozó segítségével akár egész nap közel tudhatják a babát vagy akár babákat. Hiszen két babát is egész ügyesen fel lehet egy kendőbe kötni, sőt kifejezetten iker hordozók is léteznek. Sokan még a hármas ikreket is hordozzák, így egy baba hátra kerül, egészen magasra kötve (tibeti stílusban). De ezek már tényleg csak gyakorlott hordozóknak elérhető technikák. Örülök, hogy írtál, köszönöm szépen!

avatar Beatrix (4 év)

Kedves Mariann!

Nagyon tetszik a cikk az együtt alvásról, különösen azért, mert én is együtt alszom a kisfiammal. :-) Amikor megszületett eltökélt szándékom volt, hogy a kiságyban altatom. A kezdeti időszakban ez ment is szépen, hiszen 5 hetes koráig a pólyában biztonságban volt. Aztán ahogy kikerült a pólyából, és szabadon aludt elkezdődött az a probléma, hogy szopizás után letettem a hátára aludni, de felébredt, és sokat bukott is, emellett folyamatosan “megijedt” szétcsapta a kezeit, és felébredt, mintha folyamatosan a biztonságos egyensúlyt kereste volna. Sokat gondolkodtam, hogy miként lehetne megoldani a problémát, és nagy nehezen rászántam magam a hason altatásra. Először csak egy órára fektettem rá egy kispárnára, hogy a lába leérjen, és fel tudja húzni, közben pedig árgus szemekkel figyeltem, hogy mi történik. Nem tudtam elképzelni, hogy a fotókon látott babák hogyan tudnak pucsítva kényelmesen aludni, és magam is kipróbáltam, de nekem nem volt kényelmes. De mivel a picim békésen aludt a párnán, elhatároztam, hogy hosszabb távon is megpróbálom. Először csak a délutáni alvásnál, majd este is hasra tettem le. Azután sokkal kényelmesebben aludt, nem voltak “megriadásai”, és még a bukás sem volt annyira sok, mint előtte. Egy ideig minden szép volt, aztán a kincsem elkezdett alvamászó lenni, vagyis este letettem a kiságy egyik végére, reggelre végigcsúszott, elfordult 90 fokban, majd mikor szűk lett a hely keresztben, akkor felébredt. Elkezdődött az az időszak, amikor éjjel 3-4 óránként “fel kellett húzni” mint egy órát, mert elért az ágy végéig. Mivel elég fárasztó volt felkelni, és a kis feje koppanása sem lehetett kényelmes, elkezdtem magam mellett altatni. Kezdetben egy francia ágyon aludtunk együtt, egyik oldalról a fal, másikról én, a harmadikról pedig takarók védték. Azonban ahogy növekedett, egyre hosszabb távokat mászott meg álmában, nem volt biztonságos, főleg, hogy rajtam is képes volt keresztül mászni. Így felköltöztünk a galériára. Na innentől kezdve alszom én is kiságyban! :-) Ugyanis a galériát körbe kerítettük a már nem használt kiságy elemeivel, így én sokkal nyugodtabban alszom, mert tudom, hogy nem eshet le. Emellett, ha éjjel cicit kér, akkor megkeresem a sötétben, vagy éppen ő talál meg engem, odaadom neki, és alhatunk tovább. Kevesebb ideig vagyunk fenn, és tényleg könnyebben vissza tudok én is aludni. Az már egy másik dolog, hogy az én most már egy éves nagy fiam egy éjszaka alatt lemássza a maratont, és hol itt, hol ott találom meg. Azért, hogy ne ébredjek fel az éjjeli “futásra” közénk teszek egy összegöngyölt takarót. Ez véd engem, hogy ne ébredjek meg, és őt is, hogy ne ütközzön nekem, ugyanis, hogy ha akadályt talál, akkor fordul, és megy a másik irányba. Természetesen így is van, hogy koppan a feje, és akkor már ugrok is, hogy én fordítsam meg, de ez nagyon ritka, mert már tudja, hogy hol meddig mehet el! :-) És hát a reggeli ébredés. Az egy külön csúcs. 1. verzió: Misóm felkel, körülnéz, nem lát sehol, és neki a sírásnak. 2. verzió: Misó felkel, körülnéz, látja, hogy ott vagyok, akkor odajön (régebben meg is harapott), bújik egy kicsit, kéri a cicit, vagy esetleg otthagy, és mászik pár kört, majd utána tér vissza. Egyébként arra is jó az együtt alvás, hogy tudd mikor kell visszaaltatni. Ha Misóm nagyon sírva kel fel, akkor tudom , hogy még cicivel vissza lehet altatni, viszont ha nem sír, hanem “beszélget”, akkor kialudta magát, fel lehet kelni. De ez már egy másik történet! :-)

    avatar Mariann (4 év)

    Beatrix!

    Remelem, nem erted felre, ha azt irom, hogy nagyon jokat mosolyogtam a hozzaszolasodon. Arrol nem is beszelve, hogy majdnem pontosan a mi tortenetunket irtad le. Nagyon mokas az ejszakatok, ugy tunik. Az en kisfiam is ezt csinalta egeszen addig, magabiztosan jarni nem kezdett. A jarast is gyakorolta almaban, majd lehet nalatok is lesz olyan, hogy almaban mar felall, de ebren meg nem. Remekul megoldottatok az egyuttalvast!
    A pucsitos alvas viszont meg masfel evesen is megvan. Nagyon sok vidamsagot kivanok nektek. Koszonom, hogy irtal!!

    (bocsanat, hogy nem tudok ekezetet irni)

Hogy tetszett?