Egy egyedülálló anya napja

Egyedül nevelni egy gyerkőcöt nem kis feladat. Neked kell lenni az anyának, néha az apának, a szakácsnőnek, a takarítónőnek, külön a fejlesztő és a szórakoztató embernek, és persze fuvarozni is kell azt a gyereket a-ból b-be. Mi például hordozással könnyítjük meg a nap döcögősebb részeit, ez sokszor komolyan az életemet, na jó nem, csak az idegeimet mentette már meg.

Sokszor volt olyan, hogy a reggeli kávémat csak úgy tudtam nyugodtan meginni, ha a kölök a hátamon csücsült :D
Na de! Visszatérve az elejére, baromi nehéz helyt állni a mindennapokban. Bár az anyaság amúgy is egy hullámvasút néha. Vannak jobb napok, amikor úgy érzem, az egész világot el tudnám cipelni a hátamon, és vannak olyan napok, amikor szinte csak kicsoszogok reggel a kis pizsamámban a konyhába és este hatkor eszmélek fel, hogy még mindig abban vagyok. Nem könnyű na, a macska rúgja meg.

Egyedülálló anyák mindennapjai

Nekem egyébként a legszebb bókom mostanában az volt, amit a pékségben kaptam, ahova mindennap járunk. Egyik nap elmeséltem az ott dolgozó hölgynek, hogy én egyedül nevelem a porontyomat. Azt mondta ledöbbent arccal, hogy soha nem gondolta volna, ugyanis annyira kiegyensúlyozottnak látszunk. Na igen, nem nagy dolog, de tényleg, mikor a hátamra csatolom mókuskát és nekiindulunk a nagyvilágnak, úgy érzem, annál nagyobb biztonság nincs, hogy érzem a kis szuszogást a kabátom alatt. Amúgy a napok általában csak úgy röpülnek anyaként.

Nekünk például így néz ki egy napunk:

Felkelünk, szöszmötölés az ágyban (én addig reggelit gyártok), aztán reggeli, utána 5 perc alatt emberivé varázsolom a kialvatlan fejemet (na jó, néha picit több idő kell hozzá), és uccu neki, indulás az ebéd előtti bevásárlásra (persze, előtte van egy kis hiszti, kergetőzés öltözködésnél).

Bevallom, ez a napom fénypontja. Tök jó együtt mászkálni. Aztán hazaérünk és kezdődik minden elölről az ebédkészítéssel, ebédeléssel. Viszont ha ezt letudtuk, akkor jön a mókázás, játék, bandázás a többi gyerekkel, ami meg a lurkónak jelenti a nap fénypontját. Rengeteget járunk családi napközibe, ismerősökhöz, játszóterezni vagy csak ikeázni, mindegy, csak érezze jól magát. Délután ötre azt se tudom a fáradtságtól, hogy fiú vagyok-e vagy lány, de az uzsonna- vacsora közben elkortyolt kávé mindig felráz annyira, hogy levezényeljem a nap maradék részét, fürdés, vacsi, esti mese.

Na de! Nekem ezzel még nincs vége, ezután kezdődik a második műszak, a takarítás. Néha a hátam közepére kívánom és igen, van olyan is, hogy másnapra is marad valamennyi, de ez olyan feladat, ami nélkül nem működik a másnap, vagy ha igen, akkor csúszik minden ugyebár és ilyenkor kihúzza a rövidebbet? Hát én. Ilyen ez a popszakma.

Kíváncsi vagyok, hogy ezt így végigolvasva, mennyire különbözik egy teljes családban élő anyuka napja a csonkacsaládú anyáétól. Na ugye, hogy semmiben? Ez a lényeg.

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?