Cumi vagy hordozás?

Akinek született már nagyigényű babája, tudja, miről beszélek. Eljön az a pillanat, amikor minden elvünket sutba dobva bármit megtennénk, hogy ne üvöltsön és feszengjen a drága, hanem, legalább egy fél órára, merüljön álomba, úgy, hogy elsimulnak a vonásai. Leggyakrabban ekkor kerül elő a cumi azokban a családokban, amelyekben amúgy nem szerepelt a tervek között.

cumi vagy hordozás

Vannak olyan babák, akik csak felszínesen alszanak, szinte folyamatosan szopiznának, ha leteszik őket, azonnal sírva fakadnak, ha fölveszik, akkor is nyüglődnek. Így telnek-múlnak a hónapok. Őket sokan több emberes babának nevezik, mert egy ember képtelen ép ésszel menedzselni a helyzetet. Személy szerint úgy gondolom, hogy minden baba köré több ember kell (akár egy „egész falu”), a nyugodt élethez, de ezek a „high need babyk” szinte kezelhetetlenek, ha csak az anyukájuk áll rendelkezésre. 

A család ilyenkor kipróbálja a hasfájás elleni cseppeket, laktáz enzimet is adnak a picinek, kipróbálják, hogy mi lesz, ha sírni hagyják (még többet sír), vesznek elektromos bébihintát, bekapcsolják a porszívót, hogy zaj legyen, és így tovább. Minden, de minden működik egy-két napig, aztán visszatér a bömbölés.  Ha az anya meg is fogadta, hogy nem ad a babájának cumit, most kacérkodni kezd a lehetőséggel, hátha…

De van, aki már korábban előkapja a fiókból, sőt eleve arra készül, hogy a babájának cumit ad. Mondjuk, ha sír pelenkázás közben, ha éjjel zavarja a szülészeten a szobatársakat, ha „nem alussza át a három órát”, és így tovább.

Miért ne?

Tudom, rengeteg baba van, akinél semmiféle gondot nem okoz a cumi. És rengeteg családnak okoz. Amikor megszületik a babánk, nincs hozzá útmutató, hogy na, ő lesz az, aki a cumi miatt nem tud jól szopni, vagy el sem fogadja a mellett, esetleg sokkal ritkábban szopik, mint kellene. Jön a sebes mell, a kevés tej, a rossz gyarapodás, tápszer. Aztán azt sem tudjuk, hogy ő lesz-e, aki szájpenészt kap a cumi miatt, amit hetek alatt sem tudunk kiirtani. Vagy esetleg ő az a baba, aki csak cumival tud aludni, és hónapokig sikítva ébred, amint kiesett a szájából. Vagy ő az, aki éjjel-nappal cumizni szeretne, így cumival a szájában próbál beszélni… Vagy éppen olyan bölcsibe, oviba kerül, ahol nem engedik, hogy a gyerekek cumizzanak, így rémálommá válik a beszoktatás.  Vagy ti lesztek azok, akit állandóan macerál a nagyi, hogy ilyen nagy gyerek miért cumizik. De lehet, hogy te magad szégyelled a cumizó háromévest. És a ti cumitok vész el a játszótéren. Esetleg elviszi a cica, mert nem találsz jobb megoldást, és jön néhány átbömbölt nap…

De lehet, hogy nem. Csakhogy ezt tényleg nem tudjuk előre.

Testközelben

Számtalanszor fölmerül a kérdés, mit tegyen a szülő a nehezen megnyugtatható babával? Már a szülészeten is érzem, hogy az anya magát okolja, ha sír a babája (zavarva a szobatársakat).  Azt hiszi, hogy valamit nem jól csinál, vagy éppen, hogy nincs elég teje, ha a babája fölsír, amint visszateszi a kiságyba. Csodálkozva meséli, hogy amint újra a mellkasára fekteti, a baba megnyugszik, és mély álomba merül.  Meglepődve mondják, hogy a kisbabák nem csak három óránként szeretnének szopizni. Hanem „mindig”. Még akkor is, amikor már belövellt a tej, és gyakorlatilag megtelt a pocakjuk.  Milyen útmutatót adhatnék? Mégis vessük be a cumit? Amíg nincs meg a babához az igazolás, hogy nem fog gondot okozni, nem ajánlom jó szívvel. Ám a természetes anya /(apa)közelség lehetőségét biztosító kendő megnyugtató megoldást jelenthet mindenkinek. Az állandóan szopni akaró baba is mély álomba merül a kendő melegében néhány perc múlva. A család fellélegezhet. Ha már mindezt megbeszéltük, még hozzáteszem: az anya csak akkor hordozzon, ha úgy érzi, már fölépült a gyermekágyból. Mivel hordozni bárki tud, bízza csak a pirinyó családtagot apa, nagyi, nagyapa, nagytesó „erszényére”. A cumit pedig el lehet felejteni. Annyira, hogy meg se találjuk soha.

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?