Szinte minden nyár végén-ősz elején fellángolnak az indulatok a bölcsibe készülő szopizó másfél, kétévesek körül. A gondozónők és dadusok egy része pánikba esik, retteg a „túlzottan kötődő” gyerekkel való bajlódástól. Az anya többnyire megrémül: valóban ekkora baj ez? Hiszen tapasztalt szakember mondja.
A kötődő nevelés mellékhatása
Nézzük, mit okoz a kötődő nevelés! Többnyire – egészséges anya-baba pár esetén – fokozza a bizalmat a külvilág iránt is, vagyis magabiztosabb, önállóbb, nyitottabb gyerekek cseperednek a kötődően nevelő családokban, mint ott, ahol a korai időszaktól formálni, alakítani, nevelni akarják a gyereket, és elvárják, hogy képes legyen lemondani szükségleteiről, és egyedül megbirkózni az adódó nehézségekkel.
A kötődő nevelés szoptatás nélkül is működik (nem minden szoptató anya kötődően nevelő, és nem minden kötődően nevelő anya szoptat). De azt elmondhatjuk, hogy a hosszú ideig szoptatott gyerekek többsége kötődően nevelő családból érkezik a bölcsibe, oviba.
Nem hülye, csak gyerek
Mielőtt szókratészi tudományos magasságokba jutna elmélkedésünk, térjünk vissza a földre. Az előbbi gondolatmenetből levonhatjuk a következtetést, hogy a még szopizó gyerekek valószínűbb, hogy megfelelnek a gondozónők igényeinek, mint a már nem szopizó gyerekek.
Attól sem kell tartani, hogy majd a bölcsiben a gondozónő mellét követeli a kicsi elalváshoz vagy pusztán megnyugvás végett. Az újszülöttektől eltekintve szinte minden korosztály tudja, hogy az édesanya szoptat, a többi embernek viszont totál fölöslegesen van melle (legalábbis az ő nézőpontjából). A szoptatott babát rá lehet hagyni apára, nagyira, legföljebb egy picit próbál motoszkálni, hiszen ők „majdnem” egyenlők az anyuval. Ám a dadusnak, vagy a gondozónőnek nem valószínű, hogy a dekoltázsába akarnának nyúlni. Az eddig szopival elalvó gyerek – nagy eséllyel – szopi nélkül is el fog aludni. Otthon szopizik reggel, aztán legközelebb délután, amikor anya előkerült.
Ha mégis nehezen szokik be…
annak nem a szoptatás az oka. Mióta az evolúció létrehozta a bölcsőde intézményét, azóta mindig is voltak nehezen beszokó babák. Akik sokáig sírnak, és a gondozók szoknyája mellett érzik jól magukat. Akik nem barátkoznak. Akik nem akarnak aludni, akik nem eszik meg a salátafőzeléket… Az „ősi” időkben nyilván sok olyan gyerek került bölcsibe, aki szopott, mert jó régen tovább szoptattak a nők, és korábban adták bölcsődébe a gyerekeket. A bölcsiben ugyanis a pár hetes apróságokat is fogadták, míg anya a gyárban dolgozott. Aztán hosszabb lett a gyed, az anyák otthon maradhattak, és csak másfél- kétéves kor körül merült fel a bölcsi kérdése. A szoptatás a legtöbb gyereknél három-kilenc hónapos korban lezárult, tehát bölcsis korban már nyoma sem volt. A gondozónők tehát elszoktak a táplálás eme gyanús formájától, egyszerűen nem ismerik, hogyan „működik” egy szoptatott gyerek. Most nagyon nehéz lehet szembesülni azzal, hogy egyre több „cipős” gyerek van, aki még éppenséggel szeret szopizni. A gondozóknak hozzá kell szokniuk ehhez. A legjobb, ha részletesen elmondjuk a bölcsődei gondozóknak, hogy a saját babánk hogy működik, majd amikor valóban jönnek a problémák (mert melyik bölcsisnél nincs semmi probléma?), akkor a dolog fenekére kell nézni, hogy valóban van-e köze a dolognak a szoptatáshoz, vagy nincs. (Na, majd erről is írok 
)
Hozzászólások
A szerzőről: Sződy Judit
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Hornyák Mariann
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Szabó Anna Eszter
Ábrahám Vanda
6 hozzászólás
szólj hozzáNagyon jó cikk, köszönöm! Ez szinte az egyetlen pozitív vélemény, amivel találkoztam. Sajnos magyarázni kell a védőnőnek is, meg a családtagoknak és mindenkinek. Legutóbb egy fogorvos mondta, hogy el kellene választani, mert “az anyatej rontja a fogakat”, amit másik fogorvos cáfolt, a gyermekorvos pedig csak nézett, hogy hogy lehet ilyet mondani. “Barátnőm” – a foglalkozását inkább hagyjuk, mert éppen ezen a téren kellene szakértőnek lennie – már a babám néhány hónapos korában azzal vádolt, hogy “össze vagyunk nőve”.
Kedves Judit!
Van esetleg olyan e-mail cím, amelyre írhatok neked? Bölcsődéről és a beszoktatásról lenne egy pár kérdésem! Köszönöm. Marianna
Kisfiam autista, 3 és fél éves és alváshoz, ébredéshez szopik a mai napig. Érdekes módon a speciális bölcsis csoportba könnyen beszokott, jól is alszik, szereti a gondozóit. Ha fáradt, vagy álmos, a gondozóktól is kéri a cicit, de nem követeli, csak finoman. Ölükbe kéredzkedik, és megnyomkodja nekik ruhán keresztül
Vagy odabújik, megsimogatja, de ha nem szolgál senki tejecskével, tovább áll másik gondozóhoz. Érdekes, hogy csak attól kéri a cicit, akit nagyon szeret 
Lehet, hogy ez csak autistáknál jellemző, de aranyos 
Nagyon igaz, nálunk a középsőm 26 hónapos koráig szopott és 20 hónaposan bölcsibe ment. Ő egyszerűen és magától átállt reggeli és délutáni-esti- éjszakai szopira. A kicsi még csak fél éves, remélem nála is hosszú szopis időszakra számíthatok:)
Hát az én gyerekem tényleg nem alszik el a bölcsiben cici nélkül/nélkülem. Nem tudom mit csináljak!
Szia!
Keress fel egy tanácsadót. Ha mèg csak most kezdtétek a beszoktatást ez változhat.
Hogy tetszett?