Babahordozás igény szerintTöbb Mint Babahordozás

Hogy miért jó hordozni egy babát, arra nagyon sokféle választ tudunk adni. Számos pszichológiai és előnye van a hordozásnak mind az anya, mind a baba szempontjából. A baba mozgásfejlődését is elősegíti, ha hordozzák. Arra, hogy mennyit kell hordozni ezen előnyökért, nincs egyértelmű válasz. Nem is lehet, mert minden baba és anya (vagy apa vagy nagyszülő) más. A hordozásban pont az a legjobb, hogy teljesen különböző temperamentumú babáknak és teljesen más személyiségű, testi adottságokkal rendelkező szülőnek egyaránt jó megoldás, segítség lehet számos dologban.

Van, akinek a hordozóeszköz elsősorban a közlekedés megkönnyítéséről szól, van , akinek a házimunka elvégzésének és a baba igényei kielégítésének összeegyeztetése a legfőbb cél, van, aki a hasfájósságot csökkenti vele, van, aki elaludni segít így a babának vagy megnyugodni és van, hogy azért vesszük magunkra a gyereket, hogy az adott helyzetben biztonságban legyen (pl. Apa szekrényt szerel). Vagy egyszerűen házon kívül így biztosítunk olyan alvóhelyet, ahol biztonságban érzi magát és nyugodtan alhat, míg mi éljük az életünk. Ezeken kívül még rengeteg helyzet van, amiben segít a hordozás. Ha elolvassuk ezt a felsorolást, akkor feltűnik, hogy a baba szükségletén kívül mindegyikben benne van a hordozó szülő szükséglete is.

Az igény szerinti hordozás számomra ezt jelenti, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt a hordozásban, ami mindenkinek jó, mindenki szükségletét figyelembe veszi. Mindig az volt a hordozásban a legjobb nekem, hogy képes volt a „vagy”-ból „és”-t csinálni. Amikor a hátamon a gyerekemmel főztem, nem kellett választanom, hogy anya legyek vagy feleség. Amikor valahová könnyedén eljutottam, nem kellett választanom, hogy a saját társaságigényem vagy a gyerekem nyugalma fontosabb. Mikor a családi ünnepekről nem kellett hazarohanni, hogy a megszokott környezetében tudjon a gyerekem aludni, mert az én vagy a férjem hátán a megszokott környezetében volt, akkor boldog voltam, hogy az anyaság nem jár mindig csak lemondással. A gyerekem megkapta, amit akart és én is megkaptam, nem kellett feláldoznom magam, lemondani a saját szükségletemről, konszenzus született. Az anyává válás egyik legnehezebb feladata a folyamatos egyensúlyozás a gyerekem és a férjem, magam és a gyerekem közt, később a gyerekeim közt. Sokszor érezzük úgy, hogy nincs jó megoldás, a játszma nulla összegű, valaki érdeke sérül. Elfelejtjük, hogy az igény szerintiség nem csak a gyerek igényét jelenti. De ennek hiszem, hogy nem kell így lennie. Már hiszem, de ezt a gyerekem tanította meg nekem.

Amikor a kisfiamat vártam találkoztam egy az interneten keringő történettel és hozzá kapcsolódó videóval. A történet egy Apáról és Fiúról szólt. Egy beszélgetésről köztük, ami így szólt : „Egy igaz történet. Egy napon a fiú kérdezi az apját: Apa lefutod a maratont velem? Az apa válasza igen, s az első maratont lefutották együtt. Egy másik napon a fiú kérdezte az apját: Lefutod velem újra a marathont?

Az apa válasza megint igen, s lefutották együtt újra a marathont.

Majd egy napon újra kérdezi az apját: Apa, lefutod velem az Ironmant? / Ironman a legnehezebb verseny, 4km úszás, 180km kerékpározás, 43km futás / Az apa válasza megint igen! – Kimondani könnyű, de nézzétek meg a videót..”

A videón pedig láthattuk, hogy a fiú Rick Hoyt mozgássérült, minden versenyen úgy vettek részt, hogy az édesapja Dick kerekesszékben tolta mikor futott, csónakon húzta mikor úszott és a biciklire ültette, amikor biciklizett. Számomra akkor is nagyon inspiráló volt ez a videó. Úgy éreztem arról szól, hogy mennyi mindent képes megtenni egy szülő a gyermekéért. Arról, hogy bármire képesek vagyunk, hogy a gyermekünk boldog lehessen. Nagyon sok erőt merítettem ebből a terhességem során, a szülésről és az anyaságról gondolkodva. Ma már mást látok benne. Hiszem, hogy Dick nem áldozta fel magát a fiáért és nem csak a fia boldogságáért futott, hanem a sajátjáért is. Boldog volt, hogy ezeket az élményeket együtt élhetik át.

Ma már ez a történet a hordozást jelenti számomra. Valami olyasmit, hogy „Gyere velem, éld az én életem, amíg nincs sajátod!” Arról szól, hogy boldogság a szülőnek is és a gyereknek is, az a lelki közelség, amit az jelent, hogy igazán beengedem a gyerekem az életembe, hogy láthatja, amit én látok, hallhatja, amit én hallok és érezheti, amit én érzek. Járhat az én lábaimon, melegedhet a testemen és megadja a teste ritmusát az én testem. Számomra a hordozás sokkal több, mint az, hogy a testemen cipelem a gyermekem. Azt jelenti, hogy úgy tudom megmutatni a világot a saját szubjektív világomon keresztül, hogy közben ő biztonságban van és szemlélhet, tapasztalhat mindent, amit én. És már csak mosolygok azon, hogy miért is hittem azt, hogy a szülőség főként az áldozathozatalról szól, mikor az közös örömről sokkal inkább. És így a játszma már nem nulla összegű.:)

Hozzászólások

2 hozzászólás

szólj hozzá

Vásár Zsoltnė (9 év)

Köszönöm, hogy megosztottad az ezzel kapcsolatos érzéseid. És azt is, hogy végre valaki úgy mondja el az általa megélt pozitìvumokat, hogy nem erőlteti rá a másikra azt, hanem szerénsen segítőkész. A kíváncsiságomat már nem érzem hibának, engem beljebb lódít a hodozómmal lévő bátrabb ismerkedés felé.

Krisztian Barcsa (8 év)

Gyöngyörű cikk, minden szavával egyetértek, és osztom “hurciapa”ként a leírtakat. Éljen a hordozás! Ezt kéne népszerűsíteni a védőnőknek, és már terhesség előtt felvilágosítani az embereket erről, illetve lehetőséget adni hogy kipróbálják. Aki nem hurcizik hatalmas élményből és boldogságból marad ki vagy fosztja meg magát!

Hogy tetszett?

A szerzőről: Palágyi Kata

Palágyi Kata Tanácsadó szakpszichológus, Mediátor és hordozási tanácsadó vagyok. Pszichológusként dolgoztam óvodában, általános iskolában, serdülőkkel és felnőttekkel is, egyéni és csoportos formában,magánpraxisban pedig párkapcsolati tanácsadóként is. Jelenleg online tanácsadással, szülőkonzultációval és párkapcsolati tanácsadással foglalkozom. A www.palagyikata.hu honlapon blogot is írok, a heti blogbejegyzéshez kapcsolódva a facebook oldalamon a Kapcsolatjavító műhely oldalon osztok meg videókat és tanácsokat. Három fiam van. A két számomra fontos hivatásom a pszichológusság és az anyaság sok dologban hasonlít egymásra. Pszichológusként is megtapasztaltam az elfogadás és a szeretet erejét. Annak tudtam igazán segíteni, akit megismertem, és megszerettem. Az tudott bízni bennem és magában, aki érezte az elfogadásomat. Sokféle jó pszichológiai módszer van, de egyik sem működik, ha nincs meg hozzá a megfelelő kapcsolat azzal, akinek segíteni akarok. Ha pedig jó a kapcsolat az már önmagában is segítség a fejlődéshez. Anyaként is megéltem, megélem, hogy a legtöbbet azzal segítem a gyerekeimet önmaguk kibontakoztatásába, hogy nem csak szeretem, hanem tisztelem őket. Csodálom, amit megmutatnak magukból és hiszem, hogy nem kell valamilyenné tennem őket. A nehézségek megoldásához pedig ugyanúgy a kapcsolat a kulcs, mert,ha az jól működik, akkor együtt találunk megoldás.