“Sietek haza, hosszú sorokban állnak az autók a lámpánál. Kicsit haladunk, újra piros a lámpa. Örökkévalóságnak tűnik az út. Már nem is tudok másra gondolni. A puha haja jár a fejemben, a finom, illatos bőre. És az a szempár, azok a szemek úgy tudnak mosolyogni. Már egy kicsit izgatott vagyok. Vajon ma is örülni fog nekem? Valamit vinnem kellene neki. Szeretném elhalmozni mindennel. Bármit megérdemel. Ő a legtökéletesebb lény, akit valaha láttam. Menjünk már gyorsabban! Végre. Ledobom a kabátomat, már szalad is a karjaimba. Mosolyog és már mutatja is, hogy mekkora lufit fújt neki Anya. A karomnál fogva húz a fotelhez. Leülök. Az ölembe mászik, összegömbölyödik, majd felnéz rám mosolyogva. ‘Apa’ mondja nekem halkan. Szorosan átölelem, míg könnyes szemmel nézünk egymásra a feleségemmel. Még hogy nem lehet két nőt a végtelenségig imádni! De lehet. Nincs is ennél szebb.”
Apai tanítás, anyai ölelés
Ezek a gondolatok biztosan ismerősek a ‘lányos apukáknak’. Ám azok az édesapák, akik arra várnak egész nap, hogy végre óriási tornyokat építhessenek a fiukkal, ők is pontosan ugyanígy éreznek. Amikor a kicsi először átöleli az édesapját, amikor először kéredzkedik az ölébe, amikor először ‘csavarhúzózzák’ meg együtt a konyhaszekrény ajtaját, ugyanúgy elszorul a gyomra egy erős férfinek is, mint egy, a hormonoktól állandóan meghatódva szipogó anyukának.
Amikor kötődő nevelésről beszélünk, szinte kivétel nélkül a gyermek édesanyjához fűződő viszonyát elemezzük, azt próbáljuk erősíteni. Pedig egy gyermeknek ugyanúgy szüksége van egy férfi mintára, mint egy nőire. Ugyanúgy létszükséglete az apai tanítás, mint az anyai ölelés.
Hol kerül be Apa a belső körbe?
A csecsemő első életévében valóban nagyobb szerepe van az édesanyának. Azt is hangoztatják a kötődő neveléssel foglalkozó szakértők, pszichológusok, hogy a gyermek szempontjából fontos, hogy először csak egy emberrel hozzon létre nagyon erős kapcsolatot, és ez a személy ideális esetben az édesanyja legyen. De nem minden helyzet ideális. Ezért helyesebb úgy fogalmazni, hogy az első számú gondviselőjével alakítson ki stabil, harmonikus kapcsolatot a baba. Én mindig édesanyának hívom ezt a személyt. Mert szerintem teljesen mindegy, hogy a nagymama, örökbefogadó anya vagy apa viseli gondját a gyermeknek, hiszen azt kell biztosítania a számára, amit az édesanyjától kapna. Az anyuka szerepét egészíti ki az édesapa, aki ugyancsak lehet nevelőszülő vagy nagypapa. A lényeg, hogy harmóniában éljen a másik gondviselővel. Tehát mindig a megfelelő gondviselőt kell az édesanya és édesapa szerepébe léptetni.
Amíg azonban a kicsi leginkább az anyukájára tart igényt az első hónapokban, addig apa ugyanolyan rajongással csodálja a kis jövevényt. Sok területen segítheti a párját. Az elején a legjobb, ha inkább a házi munkában vállal többet, illetve a baba körüli teendők közül kisajátíthat magának bármit, ami nem a baba szoptatásával kapcsolatos. Ez az egyetlen, amit egy apuka nem tud megoldani. Tápszerrel táplált babák esetében még az etetést is választhatja, mint kedvenc tevékenység.
Egy újszülöttnek alapszükséglete, hogy állandó testközelben legyen. Melegre vágyik, biztonságra. Hónapokon át az édesanyja szívdobogására aludt el. Amikor felébredt melegben, biztonságban volt, ismerte már az édesanyja és az édesapja hangját. Boldogan dobbant meg a szíve, ahányszor megérezte, hogy édesanyja megsimogatja a pocakját, az ő kis kuckóját. Pontosan ugyanerre vágyik a születés után is. Hiszen a születés nem változtatja meg a kicsit. Sőt! A babát traumaként éri, akármilyen szép szülésélménye van az anyukának. Hogyan adhatjuk meg ezt a biztonságot a kicsinek? Úgy, hogy állandóan a szívünkre tapasztjuk a kis fülét. A szívverésünkre szenderedhet el, érezheti az illatunkat, amikor felébred.
Engedjük meg, hogy a kisbabánk édesapja is megtapasztalhassa, milyen érzés az, amikor elnehezedik a kicsi légzése, egyre jobban elernyed a karja. Majd nyitott szájjal mély álomba zuhan ez az apró kis csoda, aki belőlünk, kettőnkből fakad. Egy tökéletes egyesülése a szerelmünknek.
Ezt azonban nagyon nehéz megadni a kicsinek, ha nincs segítségünk. Kiváló társunkká válhat ebben a feladatban egy hordozó.
Apa, hordozz!
Ami azonban a legszexisebb sok-sok anyuka szerint: a hordozó apuka. Az a gyengédség, amivel egy erős férfi a törékeny, apró kisbabához fordul, minden anyuka szívét megdobogtatja. A további előnyöket talán már el sem kell sorolnom.
Ha több gyermeketek van, akkor különösen jól jön egy erős váll, aki a nagyobbacskákat viszi, míg te az újszülöttedet bújtatod egy kendő alá.
De hogyan választhatunk olyan hordozót, amit a párunk is használhat? Ami mindenkinek hasznos és kényelmes? Ez rengeteg apró részlettől függ. Arról nem is beszélve, hogy a biztonságos hordozás nagy felelősség.
Mindig szakember segítségét kell kérni, ha hordozó eszközt szeretnénk vásárolni. Egyrészt azért, mert sok olyan termék is van a piacon, ami nem biztonságos, jobb esetben pedig csak nem ajánlott. Másrészt pedig azért, mert megtalálni a számunkra ideális hordozót nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.
Osszuk meg ezt a mesés érzést az édesapákkal is! Engedjük meg nekik, hogy ők is kötődve nevelhessék a gyermekünket, hogy átéljék ennek a csodának minden pillanatát!
Te el tudod képzelni, hogy a párod hordozza a babátokat? Szerinted milyen egy ideális pasis hordozó? Vajon tényleg minden férfi utálja a színes, mintás holmikat? Nagyon kíváncsi vagyok rá, mi a véleményed. Írd meg nekem!
Hozzászólások
A szerzőről: Hornyák Mariann
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Szabó Anna Eszter
Sződy Judit
Ábrahám Vanda
3 hozzászólás
szólj hozzáApához való kötődést nagyon fontosnak tartom és ez az első perctől mindkettőnk számára egyértelmű volt. Azon kívül, hogy amikor a munka mellett teheti a férjem mindig pelenkáz, öltöztet, esténként fürdet, hordozza is a kislányát. Ha hétvégén hármasban megyünk valahová teljesen magától értetődő, hogy a férjem köti magára a kendőt és hordozza. Nincs baja se a kendővel se a mai tei-el, persze ezért csak fiús színben vásárolhattam ilyet
de kislányunknak ez egyáltalán nem jelent gondot… 
Mi is úgy gondoljuk, hogy az Apukáknak is szuper a hordozás és aki szereti a gyerekét, az kötődve nevel ösztönösen is. Ki jobban, ki kevésbé!
A fiús színválasztás pedig egy remek tipp a többieknek, hogyan hozzanak kedvet Apának!
Nálunk is úgy alakult, hogy mindketten hordozzuk kislányunkat. A kendőben hordozás még az enyém volt (párom bonyolultnak találta), de amikor megvettük a mei tai-t, onnantól apa is előszeretettel köti fel a hátára. Imádom nézni, amikor elkezdi apa karját cirógatni.
Azért a mei tai kiválasztása nagy kihívás volt, mert én a 150 centimmel és az 53 kilómmal kétszer tudom magamon körbetekerni a felső pántot, míg apának éppen jó. De mindenkinek nagy élmény: nekünk hármunknak és a minket látóknak is. 
Hogy tetszett?