Lázas vagyok és annyira fáj a torkom pár napja, hogy minden nyelés tortúra…mandulagyulladás. Pár hete volt a kisfiamnak is…jesszus, remélem, hogy nem fájt ennyire a torka…bár akkor biztosan nem evett volna semmit. Én sem akarok! De muszáj! A tejemmel tudom csak megvédeni Zorkát. Nem guzoroghatok. Ha Ő négy hónaposan elkapja ezt, akkor nem fog enni sehogy sem. Az borzasztó lenne. Folyamatosan mosom a kezem, igyekszem szoptatáskor nem közel hajolni. De hogyan álljam meg, hogy ne ölelgessem és puszilgassam? Meg kell gyógyulnom! Az antibiotikum segít. De megint diónyi a gyomrom, hogy mennyi megy át belőle a tejbe? Nem teszek-e rosszat? Rosszabbat.

“Csak be ne kerüljünk egy ilyen romhalmaz kórházba”

Az ügyeletes orvos tegnap szétalázott. Háromszor köszöntem neki jól nevelten ahogy beléptem a rendelőbe: egyszer sem köszönt vissza. Oktatott. Szerinte lefejt tejet kellene kapnia a gyereknek. Egy igazi anya gondoskodik erről…Ezt vágta a fejemhez. Úgy, hogy már a sírás határán voltam az idegtől, mert 2 órát várakoztatott a négy hónapossal. Valahol dolga volt. Addig a váróban csak az járt az eszembe, hogy csak el ne kapja. Csak be ne kerüljünk egy ilyen romhalmaz kórházba. Mállik a vakolat, olyan az érzésem, hogy tiszta mocsok minden.

“Szerinte meg felelőtlenség lenne odaadnom a tejemet”

Mióta a császársebem elfertőződött, még kevesebb a bizalmam… Mire bejutottam már kókadoztam a láztól. Ő meg leckéztetett. Az amúgy is fájdalmas ponttal. Az antibiotikummal és a tejemmel. (Felidézte bennem az álmatlan éjszakákat, hogy a sebem gyógyuljon egy lórúgás antibiotikummal, vagy a pár hetes gyenge szervezetét védjem. Végül a szepszis fenyegető esélye győzött. Erre most megint.) Szerinte meg felelőtlenség lenne odaadnom a tejemet..hogy mondhat ilyet egy kétségek között gyötrődő anyának??

“Lássuk be: anya nem lehet beteg”

A kislányom amúgy nem fogadja el a lefejt tejet. A cumisüveget sem ismeri. Nem is szoktam fejni! Arról nem is beszélve, hogy az éppen aktuális tej védi a legjobban. Sírva jöttem ki és azonnal a netet bújtam, hogy a kapott gyógyszert beszedhetem-e. Amoxicillin. Alacsony kockázat. Szerencsére. Ha rögtön a szoptatás után veszem be, akkor talán még kevesebbet kap belőle ez a kicsike…

Mátét átvitte magához anyu. Tudom, hogy jó helyen van ott, de ez is megvisel. Az apjánál volt a hétvégén. Nem is láttam már napok óta. Tele vagyok lelkiismeret-furdalással. Nem lehetek beteg! Mindkét gyereknek szüksége van rá, hogy jól legyek és talpon legyek. Hiába segít a férjem, és az egész családom, akkor sincs időm és lelkem erre. Lássuk be: anya nem lehet beteg.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ócsai Dorka

A Flashdance évében születtem. Szeretem a sajtokat, a juhtúrót paradicsommal, a Kisbalatont és a nagyot is, a '60-as éveket, a kávét, a sok kávét. Szeretem a liliom illatát és Tihanyét is. Eltés magyar szakot is végeztem meg szfés tévés szakot is. Írtam újságba, rendeztem televízióban, szerkeszteni és producerkedni is szoktam. Évekig improvizáltam színpadon és mellette is. Szeretem a francia és a japán filmeket és a fifikás sorozatokat. Ha újra születnék, Afrikában élnék vagy Párizsban, de ez a vágyam is folyton változik! Csak az állandó, hogy kikkel: a családommal. Mozgalmas, vidám kis társaság vagyunk! Máté 2009-es, Zorka Florka 2016-os. Jövünk, megyünk! Kicsi a kendőben, nagy mint a bakkecske mellettünk. Mióta Ők vannak, nagyon kerek a világ!