Az utóbbi hónapok tapasztalatai előkészítették, Kövér László és Ákos kijelentései pedig elengedhetetlenné tették, hogy írjak a témáról. Hogy mi a nő dolga, és kinek, minek szüljük a gyerekeket. A csípő méretéről szóló okfejtéssel egyetértek: evolúciós tény.
Jó darabig meghökkentem, amikor egy szülő elmondta, hogy szeretné, ha az általa kijelölt időpontban születne a gyereke. Volt, aki a kis gazdasága idénymunkái miatt akart pontosan novemberben szülni, más a gyed, gyes, vagy más járandóság lejárta miatt épp nyáron, az is előfordult, hogy azt számolgatták, hogy a gyerek születésnapja ne ütközzön a nagyi névnapjával, se a karácsonnyal stb..
Egyre többször hallok ma ilyesmit. Az, hogy ez egyáltalán felmerülhet, azért lehetséges, mert a fogamzásgátlás, és annak abbahagyása időzíthető, illetve ugyanígy választható a „lombikbaba” beültetésének időpontja. De, hogy miért is ragaszkodnak egyes szülők az időzítés lehetőségéhez, az már a felvet néhány kérdést a pszichológusban.
Hasonló kérdéseket, mint az a helyzet, amikor egy kisbaba valakinek, vagy valami célból születik. Akár az apa kedvéért, mert annyira szeretné, akár a nagyapának, hogy legyen az öreg napjaira egy kis öröm, akár azért, hogy továbbvigye a család nevét, vagy, hogy teljesítse a szülő álmait, akár azért, hogy összetartson egy düledező házasságot, akár pusztán azért, hogy a család megkapja a 10 millió forintos lakástámogatást.
Feltétel nélkül
„Ha én lennék a Jóisten, akkor beírnám az emberek szívébe már a megszületésük előtt azt a mondatot, hogy az ember nem tulajdon. De a gyerek sem. Egy gyereknek nem az az értéke, hogy ő lesz a szülők életének a folytatása, és ami a mamának vagy a papának nem sikerült, hát neki majd fog, és ezért lesz orvos vagy művész. Egy gyerek önálló lény, önálló sorssal és jövővel. Én azt gondolom, egy szülőnek az a sorsa és feladata, hogy segítse a gyermekét abban, hogy önmaga lehessen.” – mondta Popper Péter egy interjúban.
Ha a gyerek nem önmagáért születik, hanem már magzat korában feladata van, akkor nagy esélye van annak, hogy csalódást okozzon a szüleinek. Pont betakarításkor születik, tehát a család terhére van; lány lett, tehát nem tudja továbbvinni a család nevét; nincs ritmusérzéke, így nem válthatja be az anya álmait; hiába született meg, az házasság mégsem lett jobb; hiába kapták meg a támogatást, a gyerek továbbra is itt van, és sok vele a gond. Ezek a szavak nagyon erősnek tűnnek.
Örömmel állítom, hogy rengeteg olyan gyerek van, akit az eredeti elvárások ELLENÉRE is tiszta szívből, és feltétel nélkül tudnak szeretni a szülei, és elfogadják, hogy van, és pont olyan, amilyen. Beleszeretnek.
De sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. Ha máshol nem is, de a pszichológus rendelőjében elhangoznak a keserű szavak: „Én nem is akartam igazán gyereket…,” „Nem akartam már még egyet…!” „Higgye el, hogy szeretem, de…” És az a de sajnos ott van még évekig, ha nem örökké.
A tervezés átka
A fogamzásgátlás elterjedésével már „nem szülünk össze-vissza”. Nem is kellene visszaforgatni az idő kerekét. Remek lehetőség arra, hogy ne szülessen kisbaba olyan családba, ahol nem szeretnék, hogy gyerek érkezzen. Ám az, hogy a babát tervezni tudjuk, abba hamis illúzióba ringathatja a szülőket, hogy mindent meg lehet tervezni, hogy minden rajtuk múlik, hogy a terhesség, a szülés, a kisbaba majd a nagy gyerek olyan lesz, amilyennek ők látni szeretnék. Azt hisszük, hogy a dolgok úgy működnek, ahogy akarjuk. Mienk az irányítás. Pedig erről szó sincs.
Bizonyos befolyással lehetünk persze, az anya szedhet kismamavitamint, járhat terhesgondozásra, a várandósság azonban átformálja a testét, lelkét, és olyan alkalmazkodásra „kényszeríti”, amire soha nem gondolt volna. A szülést is lehet tervezni, meg lehet próbálni időzíteni bizonyos határok között, de a szülés mindennek ellenére a természet döbbenetes erejét használja fel, és nincs hatalmunk fölötte. Ha nagyon erősködünk, abból könnyen baj lehet. A szülés utáni felépülés is egyéni, nem beszélve arról, hogy milyen lelki hullámhegyeket, vagy hullámvölgyeket támaszthat az, hogy megszületett a kisbabánk.
Számtalan dolgot megtervezhetünk, de azt nem, hogy mikor kap középfülgyulladást, lesznek-e oltási szövődményei, balkezes lesz-e, békés természetű, vagy éppen nyughatatlan, jó lesz-e matekból, nekünk tetsző lányt hoz-e a házhoz. A jó hír, hogy akinek „csak azért” születik gyereke, mert egyszerűen gyereket akart, azt ezek a kevéssé befolyásolható fordulatok önmagukban nem szokták leteríteni.
Sokkal nehezebben vészeli át a nem tervezhető, vagy nem a kedvére való helyzeteket az, aki valamilyen célból, vagy valamilyen nyomás hatására hozza világra a gyermekét. Akár csak azért mert ez az elvárás. Mert ez a nő dolga… És, ha az anya szenved, a gyereknek sem felhőtlen az élete…
forrás: (http://spiritus.blog.hu/2008/11/19/portrek_a_mabol_popper_peter)
Hozzászólások
A szerzőről: Sződy Judit
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Hornyák Mariann
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Szabó Anna Eszter
Ábrahám Vanda
1 hozzászólás
szólj hozzáEz az utolsó mondat – is – nagyon igaz… Kérdés az, hogy mit csinálhatok egyedülálló anyaként, ha felemésztenek az anyagi problémák? Ha egyedül lennék, már régen külföldön dolgoznék. Így itthon ülünk és harapós vagyok. Hagyjam itt a fiam a nagyszülőkkel, és menjek pénzt keresni??? Egy ismerősöm ezt tette, és a fiától távol él vagy 8 éve. A gyereknek van pénze iskolába járni, szépen öltözni, színházba járni. Akkor rosszallottam, most már MEGÉRTEM. Melyik a kisebbik rossz? Ezért nem szülnek eleget a nők. Férfi nélkül ugyanis senki sem segít, csak a család, ha tud. A nő kiszolgáltatottá válik a gyerek “miatt”. Nincs támogatás, védőháló, részidős munka…
Hogy tetszett?