6 pár kiszokni- MultiparaTöbb Mint Babahordozás

A batyu a hátadon biztosan a Tiéd?

Cseteltünk az egy évvel utánam, de ugyanazon a napon világra jött ismerősömmel. Sok a metszéspont gondolkodásban, cselekvésben. Neki még nincs gyermeke, én a negyedik babómmal léptem túl a terminust egy héttel. Mindkettőnknek megvannak az aggodalmai. Ő még nem tudja, mi várhat rá, ha gyermeke fogan, én pedig attól majrézok, mennyi kincset veszíthetek.

Para-jelenség

Multipara- orvosi szaknyelven többedszer szülő.

Hízelgő a kifejezés „személyessége”, más olvasatban szarkazmus mentesen találó. Mert akármilyen nagy gyakorlatot szerez az ember szülés terén, a parái… nos, azok kinőhetik a kiskereskedelmi méreteket.

Nem mondanám magamról, hogy idegeim gyenge szálak.

Azt sem, hogy a trendek hullámai ide-oda dobálnának.

Figyelek, gondolkodom, döntést hozok, és cselekszem.

De a para, az más. Az lappang, belülről rágja az embert. Egy idő után tudathasadás.

Látod magad kívülről, pontosan érzed, mi történik, pontosan tudod, honnan az impulzus, ahogyan azt is, hogy csekélyke értelme van azon rágódni, mikor esik fejedre egy zongora.

De a para nyelvet ölt az elmének.

Neki nem kell a józanész, mert ő a te örökséged.

Kollektív és személyes tapasztalásaid aromája.

Évszázados hagyományok, történelmi traumatizáltság, érdekütközések, családi mutyizások- kimondott és elfojtott sérelmek és szégyenfoltok, örömök, sikerek és diadalkiáltások.

Folyamatos nyomásgyakorlás kintről, a nagyhatalom részéről, és bentről: felmenőid szellemei által. Ez a para.

Szerethető vagy e? Szép, okos, becsületes, méltó? Megfelelsz? Bedőlsz, kidőlsz, aláfekszel vagy felállsz, kilépsz, kilélegzel ?

Sződd az újat!

„ A félelem megnyitja az utat a világok között, fellebbenti a fátylat egy pillanatra vagy olykor hosszabb időre is a mi dimenziónk és más síkok között. Felfedezésük után újra és újra át kell lépnünk ezeket a küszöböket, hogy belehaljunk abba, amit már megismertünk, és teljessé tegyük átváltozásunkat.”

( Elizabeth Davis-Carol Leonard: Életkör, A női lét tizenhárom archetípusa, Jaffa Kiadó 2007.)

Van az a helyzet, amikor az ember borítja a sakktáblát.

Kilép a körből, mert tudja: nem élteti. Kinyílik Pandora szelencéje, feltárul a „nem vagyok jó” összes átka. De kintről nézve inkább érdekes, mint félelmetes a rengeteg csúf nyavalya.

Mert a félelem létező erő- hogy miként használjuk, már a mi döntésünk.

Amikor gyereket fogan egy nő teste-lelke, miközben hordja, majd világba engedi, karjaiban, mellén táplálja- a világ teljessége válik élővé. Van ereje azt mondani: „ Aha, ez itt a parám, de nem az életem, teszem tehát a dolgom.” Akkor érzi a magzat, hogy anyja szereti őt, erősebb bárkinél, akkor nekiveselkedik a test: ez a gyermek meg fog születni épen és egészségben tartva édesanyját is, akkor tanulja meg a gyermek, mit jelent őszintén szeretni, szeretve lenni.

Nincs az az erő, ami ne hajtana fejet a félelem kapuján és sikátorain átjutott ember előtt.

Nincs az a para, amelyik ne azt mondaná: „ felismerted természetem, voltam, vagyok s leszek neked. Emlékezz rám, és hagyj meg a múltadban, de szőjj számomra határsort, amin túl már tudom, nem léphetek.”

Új szín, forma, dallam, íz fogadása magadnak, gyermekednek, kedvesednek, EZ a feladatod.

Kipakolni batyudból, s visszaadni alázattal kinek holmiját benne felleled, mert ő is kapta valahonnan, csak talán nem volt elég bátor ahhoz, hogy megköszönve visszanyújtsa. Őt is feloldozva a harag súlya alól, hogy (akár csak szellem voltában is) elhihesse: képes szépnek, okosnak, becsületesnek, méltónak lenni. Bedőlni, kidőlni, aláfeküdni majd felállni, kilépni, kilélegezni. Szerethetőnek lenni. Megbocsátani. Elengedni.

Élni.

Akárcsak te.

(A 6 pár kiszokni sorozatán belül hamarosan követeznek a generációs határkijelölések gyakorlati lehetőségei- a nagyszülő-/szomszéd-/fehérköpenypara megszelídítése.)

Hozzászólások

4 hozzászólás

szólj hozzá

Fehér Sándorné (8 év)

Nagyon igaz minden mondat ,mi anyák átérezzük.

Ferencz Judit (7 év)

Köszönöm. Igen…

aguli (8 év)

Köszönöm! A lelkemből, szívemből szóltál. Három egészen kicsi gyerek mellett leginkább magammal küzdök. Félelmekkel, örökséggel, édesanyámra ismerek magamban és a lányaimban látom őt, magam. Van mit átadnék, de sok mindennel nekem kell megküzdenem, hogy nekik azzal már ne kelljen. Gondolatébresztő írás volt, sok feladatot adott a következő időszakra.

Ferencz Judit (7 év)

Köszönöm. Minden jót!

Hogy tetszett?

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.