A kapuban

„Ha egy szülő nő nem úgy néz ki, mint egy istennő, akkor valaki rosszul bánt vele.” A napokban talált rám ez a gyönyörű gondolat, mélyen elevenembe vágott.

Nehéz a szülésről pozitív és negatív elfogódottság nélkül szólni. Családi anekdoták, intézményi protokoll, jogszabályok, egyéni hiedelmek, félelmek, vágyak és tervek csapnak össze kint és bent. Pedig „a szülés nem veszélyes üzem”.( Dr. Bálint Balázs)

Mégis ki a főszereplője a történetnek? Ki írja a forgatókönyvet, ki látja el rendezői utasításokkal, ki őrködik zseniális helyzetfelismerő képességével a mű felett, és mi alapján választ hozzá helyszínt és szereplőket?

Bízol az orvosodban, választasz szülésznőt, tervet kovácsolsz vágyaid és lehetőségeid alapján, aztán átengeded magatokat a természet rendjének. Biztonság. Ezt zakatolja minden sejted. Mert jót akarsz a babádnak, magadnak, a testvérkének, a párodnak.

Biztonság. Iránymutatód e megfoghatatlan jelentésű szó. Ami nekem biztonság, az lehet, hogy téged megrémiszt. Ami számodra vigasz, az az én lelkemnek háború.

Kell a támasz. A hit önmagadban. Magatokban, mert szülni jó. Hidd el, amit akkor és ott átélsz, új embert szül belőled is.

Biztonság. Ölelő kar, megnyugtató szavak, tekintetek, tapintatos, éber figyelem.

Biztonság. Világra hozni a gyermeket, a másodikat, a harmadikat. Zsigeri emlékeid ébrednek. Milyen volt első alkalommal, amikor még nem sejtetted, mi vár rátok. Milyen volt másodszor, amikor már tudtad, de más érkezett, máskor és másképpen.

Biztonság. Talán imádkozol, vagy épp szitkozódsz. Talán engeded magad, talán ellenállsz, de megtörténik. Veled, veletek. A kettőtök fő műve ez. A legbecsesebb, a legcsodálatosabb, a legnagyobb erőt megmozgató nap.

„Ha egy szülő nő nem úgy néz ki, mint egy istennő, akkor valaki rosszul bánt vele.” Talán érzed és tudod, hogy így van. Talán rátaláltál az embereidre, akik megadják nektek, amiről úgy érzed: biztonság.

Ők látják, és megtisztelik minden jóakaratukkal, minden tudásukkal azt a néhány órát. Fehér köpenyben, műszerek árnyékában vagy otthonillatú, egyszerű ruhában.

…a kis zoknis?

Ő még ismeri a csodát. Anya az istennő, apa a hős. Szeretik egymást. Szeretik őt s a kisbabát. Talán ő is ott lehet a közeledben, mikor megérkezik a kistestvér, talán a nagymama finom ölében pihen, talán ő puszilhatja meg elsőként apró orrocskáját, s figyelhet ámulón, amikor a kis teremtmény szopizni kezd. Ő látja, mennyire gyönyörű vagy. Örökre lelkébe forr ez a kép.

…a kedvesed?

Bármit megtenne értetek. Férfi lehet. Szerelmed, lelked másik fele. Valóban hős.

Biztonság, szeretet, hála és egészség. Így léptek át a kapun. Mindannyian, együtt.

A cikk előzményeit itt olvashatod: http://www.liliputi.hu/blog/author/ferencz-judit/

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.