Apa
Itt én vagyok kint, és a férfi van bent.
Nem tudhatom, milyen az ő öröme, szeretete, gyűlölete, ereje; milyen lehet neki valahova megérkezni, megállni és elégedetten tenni a jót, ahogy azt sem, milyen férfiként árva lélekkel, örökké keresni.
Azt tudom csak, hogyha egy férfi apa, mindenütt ott van. A jelenlétben, a hiányban. Minden leírt, kimondott szavunk mögött. A tükörben, a copfunkban, a kigombolódott ruhánkban. Akkor is, ha nem adunk neki nevet. Ott van. Piszkos munkásruhában, izzadtan, gyűrötten, kócosan. Derűsen és elkeseredetten. Ott van a friss ingben, az elhagyott páratlan zokniban, a becsavart izzóban, a maszatos tányérban, a szelet kenyérben. Ott, az anyatejes álomban, a gondoskodásban, ott a szerelemben, ott a mi érzésében. Akkor is, ha múltunk van csak, akkor is, ha nem nézünk hátra.
folytatjuk…
Előző részek a blogon megtalálhatóak.
Hozzászólások
Hozzászólások
Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár.
Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára.
A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot).
Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban.
Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes.
Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben.
Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek.
u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.
Hogy tetszett?