„Ez egy szeretet-üzenet”

 Hordozod. Mindkettőt. Berzenkednek, csodálkoznak, irigyelnek mások. Te pedig a kezdeti magyarázkodások után lepergetve mindent örülhetsz, mert az anyaság 1. jó kondiban tart. 2. sokkal szabadabbnak érzed magad 3. Bagdi Emőke is megmondta.

Nyilván nem a Himalája meghódítását tűzöd ki célul, amikor a pocakbaba mellett még a kis zoknist is magadra veszed (na, meg a válltáskád s a piros kismotort); és nagyon remélem, hogy nem is a Túllépem a határaimat elnevezésű szuperfitneszökoanya címért szállsz síkba, hanem egyszerűen kézenfekvőnek találod azt, hogy hozzád képest mostanság a karácsonyfa egy gyenge kis hologram. Nincs mese, a napok zajlanak, s te hömpölyögsz velük.

Nagyjából plusz 20 kilóval lehetsz nehezebb ebben a pillanatban, mint gyermektelen pőrén, és mégis…

…sokkal szabadabbnak érzed magad

Na, persze!- gondolhatod. A 20 kiló plusz mellett, autók, lámpák, ismerősök, ismeretlenek, kismadár, kiskutya, kirakatok, anya, szomjas vagyok, anya kérek cicit, anya, pisilnem kell, meg …Huhh…

Ajtó kinyit, kismotor letesz, kosár kézbe vesz vagy éppen a földre helyezett nagyobbik kicsi kezébe nyom, aki imádja, ha tolhatja a szekeret, és kezdődhet a minimál-fogyasztásra nevelés. Ebben te vagy a főnök. Tudatos vásárlóként ugyanazt veszed meg ma, mint a múlt héten is – a napi vásárolgatást jó, ha elfelejted, az alapokat meg apára bízod-, a szemmel-jól lakás, hátcímke olvasgatás csak hab a tortán. Mi tagadás, a hordozós gyerekkel általában jó bemenni valahova. Mert vagy alszik, és nincs hiszti, vagy mert ébren van és úgy sincs hiszti. Mert ő is látja, megfoghatja, amit te – bámulatosan navigálsz ilyenkor, rezzenéstelen arccal csalsz, csodák csodájára csupa publikus dolog kerül elérhető közelségbe -, mert beszélgettek közben, ahogy szoktatok. Finom határozottságod eredményeképpen eljuttok a kasszához beelőzve a túlfáradás rút, kis manóját   mindenféle, „ha jó leszel, kapsz egy izét” manipulatív csele nélkül.

Hangsúlyozom: általában.

Az általábanon kívüli napokon érkezik valami fránya front, macerál a fogacska, kevesebbet aludt a kisnyuszi, vagy már most inkább visszavonulót fújna, meg a játszótérre menne, vagy egyszerűen csak éppen itt és most adná ki mindazt, ami kiadni való.

Az általában-napokon bezsebelt elismeréseket egyetlen tollvonással teszi semmissé a nem-általában napok röpke 3-5 perce. Mintaanya-pózunk egy pillanat alatt omlik össze, hogy aztán szemcséit elvigye a szél. Jógyerekünk helyén pedig egy, hozzá külsőleg megtévesztő hasonlóságot mutató, minizoknis játssza el a nagymama szerint égetően rossz, szomszéd gyerek kalandjait. „Ezek azok a percek, amikor az izzadás megkezdődik”- suhan át rajtad a tornavideód edzői inspirációja, de per pillanat piszkosul nem motivál a tudat.

Egy újabb lecke a batyubaba-szabadságról:

- ha nincs hiszti, tök szuper, hogy összebújtok, beszélgettek, nézelődtök- szabadon örültök egymásnak s a pillanatoknak.

- ha van hiszti, akkor meg milyen jó, hogy nem kell a böhöm babakocsival bajlódni és vörös arccal, farkat behúzva kikullogni az újabb „vereség” után. Nagy levegő, lassan kifúj (tízig számolni most nincs idő), pókerarc beüzemel, zoknis rendbontó gyakorlott mozdulattal puttonyba (el sem hiszed, az adrenalin milyen gyorsasági rekordokat eredményez!), fizetni, parkoló kismotort felkapni, és nyomás a levegőre! A szabadba.

Gőz leereszt, harag elszáll, gyerek megnyugszik.

…egy újabb pipa anyaságod bizonyítványában, melyet igazából majd a gyermeked fog szignálni, ha felnő, talán éppen  Bagdi Emőke szavaival kísérve: „ez egy szeretet-üzenet” volt ismételten.

videó Bagdi Emőkével, a hordozókendő stresszvédettséget biztosít

6 pár kis zokni 2. rész

6 pár kis zokni 1.  rész

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.