6 pár kis zokni 2. - A kistestvér - Liliputi több mint babahordozásTöbb Mint Babahordozás

“Rileksz”

Hátadon a másfél éves, pocakban a néhány hetes. Még nem látványos a körfogat növekedési mutató, csak te érzed, mert feszül a melled, szoros a nadrágod, állóhelyedben elalszol- bárhol, bármikor, és mintha furcsa köd ülne az agyadon. A szagokról, gyomrodról és a fémes szájízről jobb szót nem ejteni.

http://www.liliputi.hu/csatos-hordozo

Kötődsz. Már most kötődsz. Sőt, már a gondolatához kötődtél, különben nem okozott volna annyi fejtörést, hogy engedd e, hogy jöjjön? Érdekes dolog ez az elvarázsolódás szülésen innen és túl. Mondhatnánk, hogy túl van lihegve, meg misztifikálva vagy kényeskedünk, meg ilyenek. Nos, az igazság az, hogy a tested tudathasadásos állapotban van.

Elsődlegesen téged kell, hogy szolgáljon, minden betolakodót semlegesítve, kiűzve. Ám az anyaméh a babáddal nem teszi ezt mégsem. Létezik egy hormon, a progeszteron, amely a várandósság idején jelentősen gátolja a vírusok és daganatos sejtek elleni küzdelmet levezénylő, nagyon kemény, kis katonáink munkáját, a szervezet sejtes immunválaszát. Sőt, képzeld el, hogy a méhlepény anya-baba sejttalálkozásának helyszínén hiányoznak azok a magzati antigének, amelyek genetikailag idegen szövet bekerülésekor megnyomnák az erőteljes vészjelzőt, és az eltávolítást szorgalmaznák.

Érthető, ha tengeribetegnek érzed magad lelkedben hánykolódva, a testi szinten megfogalmazott egységben- maradás dilemmában.

Ezek azok a hetek, hónapok amikor a nagyobbik kicsid, akinek a lábára már egy ideje lelkesen felhúzod a kicsiny zoknikat, a szemed láttára megtáltosodik. Hihetetlen, mennyi energia feszül benne! Minden érdekli, és a kis zoknis lábak bizony vezetik is őt- fel, le, előre, hátra. Csacsog- egyedül számodra érthető szókezdeményeiből, félmondataiból levonhatod a konzekvenciákat: a világ érdekes hely, és valóban rácsodálkozhatsz, az utóbbi időkben mennyire, de mennyire nem szenteltél figyelmet mindannak, ami fontos. Ha jól figyelsz – ahogy a Kisherceg mondjuk-, bizony előfordul, hogy sírni kezdesz. Mert a kis zoknis megmutatja neked, hogy mennyire szeret élni, s hogy mennyire te vagy a világ közepe és persze ő- veled.

Ilyenkor teszed a pocakodra a kezed, miközben öleled a másikat is, s fogadod meg, hogy jó anyjuk leszel. Még jobb. A lehető legjobb. Megbocsátod magadnak a tegnap esti türelmetlenséget, az elfuserált ebédet, a tükörbe vetett elégedetlen pillantásaidat. Kisimul az idő. Ilyenkor kicsi magzatod szintén elpihen, talán az ő szívében is ugyanaz fogalmazódik meg: a világ érdekes hely, anya jó hozzám, és én szeretek élni.

folytatjuk…

Hozzászólások

6 hozzászólás

szólj hozzá

Marianna (10 év)

Ez annyira szépen írtad meg, hogy libabőrös lettem, és már várom, hogy a másfél éves babám mellé jöjjön a második apróság…minden kételyem eltűnt

Jucc (10 év)

Örülök.

Viv (10 év)

Bennem meg feltámadtak a kételyek Eddig nem akartam másikat, de eme írás után… nem is tudom

Jucc (10 év)

A kételyek feltámadnak bizony – folyamatosan, de hogy mennyire megélhetők a napok több kicsivel- szépségek és fonákságok mentén is, erről szól a sorozat. Hamarosan 3. rész. Minden jót!

aguli (10 év)

Nekem 16 hónapos volt a “nagy lányom”, amikor megszületett a kis öccse. Ez alig két hónapja volt. Néha nehéz, de mintha mindenből több lenne azóta itthon, persze ez több feladatot, szervezést is jelent, de elsősorban több szeretet, erő, türelem és kacagás. Nagyon sokat tanulok minden nap a világról és magamról is Tőlük.
Gratulálok Nektek!

Jucc (10 év)

Hú, gratulálok, kedves Aguli! Két ennyire picurkával kalandos és fárasztó az élet. De ahogy írod, mintha mindenből több lenne otthon…Sok boldogságot kívánok nektek!

Hogy tetszett?

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.